(Tudom-tudom, hogy sokan orroltok rám, hiszen jópár hónap
megint kimaradt ebből a kis netes feljegyzéshalmazból…… Nincs mentség, nincs
kifogás, folytatom tovább. Azonban, hogy képbe kerüljetek ismét, kénytelen
vagyok bepótolni az óriási hézagot. Persze-persze azért a nagyik hozzák a
viszik a híreket, de szeretném én is leírni néhány megfigyelésemet az utóbbi
időben a gyerekekről.)
Samu a nyár alatt egy nagyon fontos dologban változott:
elvesztette a kisfiússágát, és nagysrác lett belőle. Mostanában olyan dolgokat
produkál például, ami inkább egy kiskamaszra jellemző, nem pedig egy alig
nyolcévesre. A nyár folyamán nem engedte például, hogy hajat nyírjunk neki,
mert neki derékig érő haj kell. Azt gondolom, hogy próbálja csak ki. Most kezd olyan
hosszú lenni, hogy inkább a nehézségek vannak vele, mint a menőség. Kiváncsi
vagyok meddig bírja....
Tegnap közölte, hogy ne kísérjem el az uszodába szállító
buszig, mert az neki kellemetlen….. És ha még ennyi nem lenne elég, két héttel
ezelőtt hétvégén addig nem nyugodott, míg meg nem találta a telefonkönyvben a
kiszemelt lány számát, önállóan felhivta, félórát elcsevegett vele, majd
meghivta hozzánk játékdélutánra. Ez éppen mára esett. Mit mondjak? Az Úrfi igen
izgatott volt, jókat játszottak és persze volt puszi-muszi is. Hát, ennyi, oszt
kalap-kabát a mamának….
Egyébként pedig, persze, a gondolkodás útján is nagy
lépéseket tett előre. Múlt héten olvasta ki Jules Verne Utazás a Föld
Középpontja felé című könyvét angolul. Nem könnyű szerintem a nyelvezete, de ez
Samunak meg sem kottyant.
Hihetetlen kíváncsisága továbbra is. Érdeklődése, amely
minden évben más tudományra tér át – vasúti alapok, ragadozó madarak, teljes
állatvilág, dinoszauruszok már megvoltak - nyár óta a térképek, a földrajz felé
írányitják. Míg sok ideje volt, s Magdi nagyi segített neki benne, komoly
listákat készített a különböző földrészek tavairól, folyóiról, hegyeiről,
mélységeiről, természetesen nagyság szerinti sorrendben. Részben kézzel,
részben a számítógépen! Szeptember végén, amikor az első kis projektjüket
kellett elkészíteniük a suliban, Samu előállt " A FÖLD" cimű
földrajzi művével- többek közt Oroszország vízrajzi adati is szerepelnek benne. Elég komoly…. Néhány oldalt itt láthattok, csak bemutatóképpen. Szerintem
sok felnőtt elbújhat mögötte.
A nyár utolsó napján megkértem őt is, hgoy készitsen montázst az őt érdeklő, jellemző dolgokról, hát ime:
Buzgalma, mozgékonysága nem ismer határokat néha. Bringázástudománya
a nyár folyamán tökéletesre csiszolódott. Egy igazi Ironlady – valóban többszörös
bajnok- anyuka többször invitált minket
hosszútávfutásra (anyukák futottak, gyerekek bringáztak) Ekkor Samu simán vette
az Eagle-Lake kört is, pedig több, mint 10 kilométer és
emelkedő is van benne. Eljött velem a helyi ötkilométeres terepfutásra is. Úgy
vettem észre ugyanis, amikor néhányszor magammal vittem kocogni, hogy 3-4 kilométer meg sem
kottyan neki. Az 5 km
sem, elmondanám! Utána még beállt vagy egy órát focizni a többi gyerekkel….
Nemrégiben volt alkalmam először megnézni, hogy mennyire
fejlődött az úszásban. Azt tudom már Mari nagyitól, hogy képes leúszni 35
hosszt a medencében (kb, 900 m),
de azt nem tudtam, hogy miként. Eddig ugyanis inkább békatempókat láttam tőle.
Mostanra azonban a legjobban a hátúszás megy neki, ez szinte teljesen
tökéletes. Ezután következik a pillangó a technikailag jobban kivitelezettek
sorában. A mellúszás jobban megy víz alatt anyja fia, jól emlékszem erre magamnál is), a
gyorssal sincs semmi baj, ha nem kéne annyiszor levegőt venniJ
Ez utóbbi az, amit gyakorolni kell, mármint a levegővétel. Azért azt
hozzátenném, hogy nekem is…..
A suliban továbbra is nagyon elégedettek vele, ismét
foglalkozik vele, Mrs. Winne az általam csak Tehetséges Néniként aposztrofált
specialista. Nemsokára valószinűleg Sakk-Klubba is küldi az egy évvel idősebbek
közé, juhéé! Most már csak nekünk kell felhúzni a gatyánkat, gyorsan be is
szereztem egy Kaszparov-könyvet.
Szóval, igencsak bele kell húzni, hogy tartsuk vele a
tempót. Néha olyan gondolatai, kérdései vannak, hogy hirtelen azt gondolom,
hogy velem egykorú………Aztán meg persze, néha a viselkedése- főleg az asztalnál………..
Szóval az a lányokét is alulmúlja. De hát igy szép az Élet.
Múltkorjában meg is jegyeztem neki, hogy úgy érzem, hogy
többet tud nálam, és igazából nincs is nagyon olyan terület ahol ne tudna nálam
több konkrétumot. Tehát azt javasoltam, hogy kérdezzen olyat, amit ő nem tud,
de én esetleg ismerem rá a választ. Erre mit mondott rém kioktatólag: „Anya, de
hát hogy kérdezzek tőled olyat, amit nem tudom, hogy tudok?” Nyilvánvaló,
telitalálat, kész lettem helyből....
(További folytatás a közeli jövőben, addig kitartás, és itt nézegethettek kukoricalabirintusos és persze halloweeni képeket is.... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése