Viszont az iskolakezdéssel más jellegű elvárásokkal kellett ugye szembenéznie a kisasszonynak. Először féltem is tőle és féltettem is őt sulitól, becsületesen megmondom. Féltem, hogy milyen hatással lesz rá, hogy szétszakitjuk őt Lillustól. Féltem, hogy miként fogják értékelni vidám, kreatív ám hóbortos és nehezen koncentráló természetét. Szerencsére tényleg igaz, hogy az iskola megszerettetése a tanitónénin múlik. Gréti egy tündéri fiatal tanitót kapott, Caroline Fournier a neve. Meleg szívű, vidám és modern teremtés, pl. blogot vezet az osztályáról, amit itt olvashattok. Mrs. Fournier és Gréti kapcsolatáról annyit, hogy heves ölelésekkel köszön neki reggelente, és hasonlóképpen távozik délután. S szerintem e szimpátia kölcsönös is. Van bennük egyébként külsőleg és belsőleg is valami hasonló, s szerintem ezt a tanitó is érzi.
Pénteken voltam Gréti első szülői fogadóóráján. A tanitónő nagyon örül neki, hogy az osztályában tudhatja a lányunkat, ez klassz. S lát progressziót is az iskolához való hozzászokásban. Ezt hasonlóképpen látjuk. Valahogy az a tény, hogy egyedül kell egy csomó helyzetben helytállnia, nincs házi szószólója és ügyvédje Lilla személyében, ugyanakkor sok alkalommal megtapasztalta, hogy értelmes feladatmegoldásaira, ötletes válaszaira pozítiv visszajelzést kap, no ezek együtt valahogy fejlesztették őt. Mikor Anyuék itt voltak, még sokat tapasztalhatták hogy Gréti sok kezdemenyezésre negativan felel. Nem akart sehová sem menni, semmit sem csinálni, elég passziv és dacos volt, kicsit aggódtam is emiatt. Ahogy azonban önbizalma látványosa és egészségesen fejlődött az elmult hónapok alatt, ez a fajta negativitás nagyot csökkent.
Egyébiránt kezd megerősödni a számfogalma, a tízen felüli számok kategóriájában is, és a betűk is kezdenek a helyükre kerülni. Már láttam leirni általa egy egész angol mondatot, vajon mi is lehet?:)) "I can ride a horse."
Érdekes volt az észrevétel, hogy Gréti milyen kedves és érzékeny, gondoskodó gyerek. Van az osztályukban egy Down-kóros kisfiú, aki Gréti szerint "Még nagyon kicsi és segiteni kell neki." És ezt tényleg, nap, mint nap megteszi Gréti is.
A tanitónő egyetlen elgondolkodtató észrevétele az volt, hogy Gréti nem nagyon szocializálódik. Ennek szerintem több gyökere is lehet. Az óvodában is hasonló volt a helyzet, s ott még egy cuki tanitónéni sem volt, akivel ilyen jóban lehetett lenni....:) Lilla sokkal hamarabb játszott a kis pajtásokkal. Másrészt viszont azért a kisasszonynak van egyfajta vezetői hajlama. Tehát ő szeretné megmondani, hogy miként folyjon a játék. S ezt még tetézi hogy azért angolul még nem tud annyira szórakoztató lenni, mint magyarul, ugye. Nekem azért van egy olyan érzésem, hogy ez javulni fog, főként, hogy már ő is jelezte, hogy szeretne játékdélutánt - persze egy fiú osztálytársával:))))
Továbbra is a fiús dolgokat részesíti előnyben, többször is elmondja, hgoy szeretne fiú lenni. Múltkorjában (a Nils Holgerson egyik epizódját nézve, melyben Gusztáv király szobra megelevenedik) pl. elmélázott, hogy miként lehetne, saját magáról egyszer szobrot állitani. "Kitaláltam már, Anyu, író leszek, hiszen most már tudok egy kicsit írni. Fiú iró!" :))))))
Lóimádat is folytatódik rendületlenül, szinte ez tartja igazán lázban, lovas könyvek, rajzok, történetek. Természetesen lónak szeretett volna beöltözni Halloweenkor. Ekkora persze én már beszereztem egy szuperjó csontvázjelmezt ( mert tavaly még az volt a menő...) No, mindegy, mondtam neki, hogy most nincs időm elkésziteni egy lójelmezt, és miért is nem lesz inkább Cowgirl? Tetszett neki az ötlet, és jóféle baráti segítséggel meg is tudtuk oldani a jelmez fő ismérveit, mint lóbáb, kovbojcsizma és kalap. E két utóbbi rózsaszín.............Ámerika, Te csodás....
Nagy nap volt a mai. Egész családunk először sportolt együtt:))) Samu, Gábor és én futottunk, Lilla és Gréti bringáztak, Megtettük a Which Hole Pond -kört. Kb. 5,5 kilométer. Lillus és Samu ezt már többször végigbringázta, de Gréti először. Nem mondom, hogy nem volt hisztipisti, krokodilkönnyek, de végignyomta Grétike is. Mikor a legvégén a meredek lejtőn fölfelé tolta a cangát kis maszatos arcával, és én azt mondtam neki, hogy "Megcsináltad Gréti, nagyon büszke vagyok rád!", no , akkor azért fényképezni kellett volna azt a diadalmas mosolyt:) Nehéz volt neki, teljesen beleéreztem magam a helyzetébe, lelki szemeim előtt láttam, mikor Apuval a kettes kajakban ültünk, s a hátam mögött Apu diktálta az iramot: "Egy-kettő, Ház-tető", közben pedig úgy éreztem menten kettétörik már a karom, de mégsem, és valahogy kibirtam........
A bringázásról annyit, hogy valahogy Gréti sokáig ódzkodot a pótkeréknélkülis bringázástól és sokáig s kisbiciklin nyomta. Én nem erőltettem a dolgot, mert Samu is sokáig nem érzett rá a dolog ízére. (S persze, hogyha nincs itt Magdi nagyi, akkor lehet, hogy még mindig a kisbringán nyomná...:)) Viszont, Anyunak és a testvérrivalizáció egyvelegének köszönhetően hirtelen belejött. S ő tényleg 1-2 nap alatt jutott el az abszolút 0-tól a teljes biztonságig. Ki is jelentette akkoriban: " El tudok bringázni a hajóműhelytől a rákhalászbácsi házáig. Profi vagyok! Megnyertem az Olimpiát!" (akkoriban volt.)
Az úszásórán együt vannak a lányok, bár úgy érzem, hogy ebben nagy különbség van köztük. Ugyanis- hasonlóképpen a bringázásban- Lilla sokkal előrébb van. Gréti ragaszkodik valamilyen segédeszközhöz, s nem lehet elkönyörögni róla. Érdekes pedig, hogy nyáron úgy éreztem, hogy már történt haladás ez irányban, de most valahogy megtorpant. Nem baj, türelem, a jövő ezt is megoldja:)
További fontos beköpéseit a nyárról sajnos nem tudom kihagyni, mert szétnevettem rajta magamat.
Egyik alkalommal Istenről beszélgettünk és hogy miként lehet, hogy sosem hal meg. Ezek a misztikus dolgok nagyon megragadják az agyát.... Mondtam neki, hogy Örökkévaló, tehát örökké él. Erre válasz:
"Tudom, Anya, szoktam beszélgetni vele. " "Tényleg? És miről?" - kérdezem "Imádkozom hozzá"-feleli. "S mit szoktál imádkozni?" "Hát, például, hogy jöjjön a kaki". No comment...........Egyszerűen megeszem.
Rajzimádata is ezerrel folytatódik, bár kevesebb ideje van rá, mint nyáron, de azért nap nem múlik el 5-10 új egyetlen lendületes vonallal rajzolt Gréti rajz nélkül:)
A nyári szünet utolsó napján megkértem mindhárom gyereket, hogy rajzolják, vágják, ragasszák, alkossák meg azt a montázst, ami legjobban jellemzi őket, azt, amit szeretnek. Hadd tegyem ide Grétiét- érdemes összeszámolni a lovakat rajta-:
Összességében úgy érzem, Gréti jó kezekben van, és jó társak között és szépen fejlődik, s nem pusztán az étvágyában:))).
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése