25. Magam magam

Gondoltam, most önző módon magamról írok, mert azt hiszem tartozom annyival nektek, hogy képbe hozlak benneteket a hétköznapjaimmal és terveimmel.


1. Uszodai kilátások

Heti háromszor dolgozom délelőttönként az uszodában, ami el kell ismernem hogy élvezek. Sose gondoltam volna, hogy egy ilyen munkám lesz valaha, de igen jónak bizonyul. Először is: nyugis. Általában beállítok valami jó zenét, s a nép akkor arra úszik. Másrészt nagyon sok jófej emberrel találkoztam. Harmadrészt és nem utolsósorban életem legnormálisabb fönőkét ismertem meg általa. Majdnem egy évtizedig dolgoztam az üzleti világban, nem mellesleg vezetői tréningeket tartva, s végül egy non-profit helyen kell megtapasztalnom, hogy Mark milyen JÓ FŐNÖK. Néhány kiragadott példa: ha műszak végén találkozunk sosem felejti megköszönni, hogy dolgoztam. Milyen furi, mi? Abszolút flexibilis ráadásul, és megérti, hogy három gyerekkel esetleg nem mindig lehet teljesen kiszámitani a dolgok menetét. S harmadszor: nem sajnálja időt és energiát, hogy fejlessze a kollégáit. 

Ez utóbbi azért is érdekes, mert augusztus végén megkérdezte, hogy van-e kedvem úszást tanitani a közeljövőben. Mondtam, miért ne, újabb érdekes kihívás az Élettől, gondoltam. Mikor a szezonnak vége lett, addig türelmes volt, de azóta könyhalmazokkal és DVD-kkel árasztott el. S ezeken kivűl be kell járnom más oktatók edzéseire és jegyzetelnem kell, hogy mit is csinálnak. Múlt hét óta asszisztálnom is kell nekik bent a vízben a lurkókkal együtt.

Szóval , most így állunk. Sokkal hamarabb tudtam volna magamat röplabda edzőnek elképzelni, mint úszóedzőnek, dehát sebaj:) Hajrá, bele az ismeretlenbe!


2. Szállodabiznisz

Előzetesen megjegyzem, hogy az Ingókő Szálloda á lá  Balance Rock Inn szép volt, jó volt, de elég volt. Sokat tanultam belőle és klassz volt egy ilyen klaszikusan elegáns helyen tartani a frontot. Az utolsó hetekben azonban teljes kínszenvedés volt odamenni s ottmaradni, tudva hogy bébisintér vár a gyerekekre és nem én fektetem le őket. Ezzel szemben még éjjel 10-kor is volt, hogy szobát takarítottam, mert mondjuk a szobalányok valamit "elfelejtettek"........... Nagyon tele lett a hócipőm. Az időbeosztásom, hogy éjjel 11-kor gyalog menjek haza a hidegben és sötétben, hogy a vacak egyenruhában feszítsek, hogy majd tíz évvel fiatalabb felettesem úgy beszél velem, mint egy szolgájával........

Ugyanakkor mindezt kissé mégis könnyebb szívvel csináltam végig, mert az utolsó hetekben már sejtettem, hogy nem itt fogom tölteni a következő szezont.

Az úgy volt, hogy többetek már ismeri Howardot, a BRI nem hivatalos esti zongoristáját. Howard bácsi nemsokára 83 éves lesz, kiváló egészségnek és szellemi frissességnek örvend. Minden este átjött a szomszéd házból - saját szavaival élve- gyakorolni, mert otthon nem volt zongorája. Egyébként régen Washingtonban volt ügyvéd, most viszont a nyarakat már itt tölti. Szóval, ez a Howard néha áthívta Davidet, aki viszont a második szomszéd. David Úr is hetven felett van már, ő Gábor kollégája a laborban, jogtanácsosként dolgozik. Hihetetlenül tájékozott, nagyon jóhumorú, világlátott embert képzeljetek el, akivel bármiről el lehet beszélgetni és sokat lehet tanulni tőle. Zsidóként nagyon érdeklődik a Holocaust K-Eui vonatkozásai iránt,  s olyan olvasott ebben a témában, hogy szerintem még a szüleimnek is mondott újat, ami nagy szó..:)

No, szóval ez a David még régebben említette, hogy van egy nővére, akinek kóser panziója van itt, Bar Harborban, Ez felkeltette az érdeklődésemet, mert már régóta szeretnék többet tudni a kóser konyha rejtelmeiről. Szóval, megkértem Davidet, hogy mutasson már be legyen szíves a nővérének. S így is történt.

Nővére, Roberta a Shore Path Cottage tulajdonosa. Megismerkedtünk és szerintem első látásra szimpatikusak lettünk egymásnak. Többször beszélgettünk, s például mostanában segitek már neki bezárni, takaritani, mert már elmentek a szezonális dolgozói. Szóval, Roberta 75 éves, nagyon jóeszű, fürge asszony, jár a keze-lába, de látszik, hogy kissé már el van fáradva. 5 gyereke van, akiket egyedül nevelt fel Bar Harborban, ők ma Izraelben laknak. Csak július-augusztusban vannak itt, amikor az unokáknak iskolaszünetjük van. Jövő szezonra keres viszont segitséget Roberta néni április-június és szeptember-október viszonylatokra, mikor a lányai nem tudnak segiteni.

Itt jövök a képbe. Ugyanis neki a panzió kósersága megtartásának céljából zsidó illetőre van szüksége, aki pénteken be tudja gyújtani a sütőt és felügyeli a tisztaságát a dolgoknak (a vendégek nem hozhatnak be ételt a panzióba). Szóval szerintem mindketten jól járnánk ezzel a dologgal. S tudjátok, hogy mi lenne a legklasszabb az egészben? Felfogtátok? Hát az, hogy júliusom-augusztusom szabad lenne!!!!!!!!!!! Együtt a gyerekekkel:) És akkor Irány-Horány, de legalább Magyarország:)))

3. Tágabb jövőm reményei

Január óta iparkodtam, s végül egy hónappal ezelőtt meglett a sok papírmunka gyümölcse. Elfogadták az USÁban a diplomámat ráadásul MA fokozatnak ismerik el és átszámolták az eredményét itteni viszonylatokra, hogy lehessen vele valamit kezdeni.

Így talán hajszálnyival előrébb vagyok egy hosszú úton. Azon az úton, hogy talán egyszer hivatalosan is lelki segítségnyújtóként tudjak dolgozni. felhívtam ezután az itteni hatóságot Augustában. Nekik kell beadni a papírokat., hogy egyszer majd a távoli jövőben érvényes ún. "State Licence"-m lehessen. Ehhez a diplomámon kivűl három ajánlót, két igazolást gyakorlati helyekről - egy sincsen jelenleg-  és egy aktuális munkahelyet is produkálni kell majd valahogy, ahol igazolni tudom, hogy folyamatos szupervízió alatt állok. Ha ez megvan, akkor megadják az engedélyt, hogy leviszgázhassak az itteni tananyagból. Ez utóbbit meg is rendeltem a minap a neten. Az anyag terjedelméről annyit, hogy nem könyvben van. Hanem 20 CD-n..........
Ha átmegyek a vizsgán és a leendő szupervizorom is kezeskedik értem, akkor máris megadják az embernek a provizorikus licence-t- ugyanis ez még korántsem az igazi.

Eddig nem fárasztottalak vele titeket, hogy mindezt leírjam, dehát láthatjátok, hogy azzal, hogy a diplomám honosítása megvan, még nagyon az ÚT elején járok. Nem baj. Lépésről lépésre, csak sikerül valamikor valamit elérni. Máskülönben- licence híján- hivatalos helyen  nem dolgozhatsz, a biztositók nem vállalnak felelősséget érted. (Ez más szakmák esetén is így van.)


Summa Summárum, it is a beginning of a beautiful long process..............

Látjátok, lehet, hogy kívűlről úgy tűnik, de mégsem ülök a babérjaimon:) Csak a jelen, a közeljövő és távoli jövő céljai gubancolódnak néha kissé össze, de remélem sikerül a helyükön kezelnem őket........