Szögezzük le hamar: én készültem…. Kb. egy hónappal a kezdet
előtt jelentkeztem a nagymúltú Kripalu nevű helyre 200 órás jógatanárképzésre.
Az ottani adminisztráció annak rendje és módja szerint nemcsak egy kedves hangú
levelet küldőtt vissza, hanem azt is, hogy mire számitsunk, hogyan készüljünk.
A fizikai megerőltetésre fel is készültem, napi minimum egy órát jógáztam a
kezdet előtt. De az egész képzés és
főként maga a hely ilyetén spártai körülémányeire nem… A levélben lévő
napi fél hetes kezdet is csak babapopsisimogatás volt a valóság reggeli fél
hatos kezdéséhez képest, amikor tényleg számitani kell tülekedésre a
fürdőszobánál reggel, és amikor koromsötétben kell összeszedned a bugyidat.
(Milyen jó, hogy megtanultam a gyerekeimtől, hogy előző este kell kikésziteni a
ruhákat…?) Ja és jobb ha negyedórával a kezdet előtt ott vagy, mert fel kell
iratkoznod a katalógusba (bizony, ilyet se láttam az egyetem óta) és meg kell
teritened magadnak a matracod, takaród, jógaszalagod, téglákat, egyebek. Szó
ami szó, általában 4.50-kor csergett a finom kis ébresztőm….Fú…… (Pedig
koránkelő vagyok..)
Az is elég szemérmetes megnevezés volt a levelükben, hogy
kollégiumi ellátást biztositanak, mert
igazán nem gondoltam volna, hogy 21 másik, hortyogó, nevetgélő, esetleg
idegesitő nembéli társammal kell megosztanom hajlékom, s mivel nem maradt más hely,
így az emeletes ágy felső részén.
Meg kell mondjam, a kaja viszont tökéletes volt számomra.
Nagyon sok zöldség, levesek, annyi sok érdekes fehérjeforrás volt, hogy
teljesen vega lehettem megint, s ráadásul megpróbáltam a gluten (magyarul
kenyér) bevitelemet is minimumra csökkenteni. Érdekes, hogy sokaknak ez az
egészséges kajálás nem tetszett, kimenekültek nem egy este a közeli kisvárosba
pizzázniJ
Nagyon sok újféle étellel ismerkedtem meg, sok olyannal, mellyekkel életemben
nem találkoztam. Ghi-ről, az indiai tisztitott vajról már hallottam, de még nem
kóstoltam, ugyanigy voltam a quinoaval is. Ezek s a cimben szereplő kichari
nevű gabonafajta mondjuk egyhamar nem lesz kedvencem, de a tempeh, a miso leves
és az ugyancsak indai lencsétel, a dahl, viszont nagyon finom volt. Ugyanigy fantasztikusan finom a kókusztejből készített
joghurt, flexmag, és a mandulavaj is. Szóval nagyon változatos és bőkezű
ellátásunk volt, nem lehet panaszkodni. Csak az ebédlő ne lett volna egy
rémálom….. Képzeljetek egy fél focipálya méretű termet, ahol kb. 500-an férnek
el. A szarvasi tábor ebédlőjét nem ér emliteni, az kismiska egyébként is hozzá
képest. Mivel reggel 9-ig csendóra volt, mindenki számára kötelezően, ezért ez
a sok ember végül is legalább akkor csendben volt. Az ebéd meg a vacsora
hangzavara miatt inkább kisebb termekbe menekültem ételemmel…..Az első időkben
a kajálás sem esett jól, kissé ijesztő volt nekem az a terem.
Aztán persze már az ember ezeket megszokja, mert kutya éhes.
De pár nap után viszont a reggeli 5.50-es kelések és a minimum napi 4 óra
gyakorlattól azért elfárad. Azt még gyorsan hozzáteszem, hogy minden nap legalább
du. 6-ig folyt a tanulás, igaz kétórás ebédszünettel. Este aztán sokszor
iparkodtam a szaunába és pezsgőfürdőbe, no ezen helyek viszont igazi áldások voltak
számomra.
Egyébként párhuzamosan legalább 5-6 képzés folyik, a
jógatanárképzés csak egy a sok közül. Lehet azonban jönni úgy, mintha
szállodába jönnél. Minden nap legalább 4 különböző látogatható jógaóra, délben
táncóra és esti foglalkozások vannak. Ez utóbbiak között egészséges ételek
főzőtanfolyama éppúgy megtalálható, mint a sámándobkör. Nagyon színes és
izgalmas programok tömkelege, néha sajnáltam, hogy a tanárképzésen vagyok, és
nem nézhetek be máshová:)
Maga a tréning egyébként elképesztően jól volt felépitve.
Kedvenc módszeremmel a tapasztalati tanulással történt. Tehát minden
demonstrálás után volt saját élmény gyakorlat (hogy átéld azt, amit bizonyos
helyzetben a tanitványod fog), lehetőséged volt kérdezni, s gyakorolhattál
magad is. Az átadott anyag rendkivül tömör, ugyanakkor hihetetlen szabatos, és
lényegretörő volt. Korábban elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet egy
hónapba sűriteni -gyakorlatokkal együtt- a jóga filozófiai részét…..(Korábbi
tanáraim jópár év alatt jutottak el a tanárságig). Igaz, nyilván nem kezdő
jógatanoncokat vettek fel erre a képzésre sem. Kezdő vagy nem, csak a mi csoportunkban 40-en voltunk és két
teremben folyt párhuzamosan a képzés, de a másik csapattal csak a hálóteremben
találkoztunk. Párokban, kiscsoportokban gyakoroltunk, nagyon intenziv élmény
volt.
Az első napokban a fent említett okok miatt is,
gyakorlatilag sokkhatás alatt álltam. A hosszú odaút, fáradtság, a kialvatlanság, a tömeg, a privát
szféra hiánya és a hely kietlensége szinte némává tett…… (Ez nagy szó, aki
ismer, tudja miért....)
Aztán később kezdtem feloldódni és néhány igen érdekes és értékes emberrel
megismerkedni. Társaim között volt akupunktúrás orvos, egyetemi kreatív
írástanár, szoftverértékesítő, nayvállalati HR-es, apáca, öregotthonvezető, és
egyéb állatfajták. Voltak többen , aki már oktattak is egyébként csak épp egy
másik irányzatot.
C. első látásra szimpatikus lett, ő lutheránus lelkésznő és
ágyszomszédom volt. Hatvan év feletti, három felnőtt fiú édesanyja, nagyon
jókedélyű, nyitott hölgy. Mostanában vonult vissza, s most már “csak”
esküvőszervezéssel, lebonyolitással foglalkozik. És emellett elmondta, hogy bár
orvossal íratta fel, de néha nemcsak elalvását segítendő szív füvet…. (No,
mondtam magamban, ezt osztaná meg a magyar lelkésztársadalommal…) Ugyancsak szívenütő eset volt, mikor a
tanulószobában mellettem ült M. akiről kiderült, hogy vitorlázó olimpikon és
2001-ben félévet töltött Budapesten a TF ösztöndíjával. 10 perc ismeretség után
elmesélte, hogy nagyon szereti a magyarokat, és különös köteléket érez a magyar
zsidókkal kapcsolatban. Neki sem zsidó sem magyar származása nincsen, én meg
ott ültem mellette és hallgattam……..
Ha azt kérdezitek, hogy mi is az a KRIPALU jóga, azt
válaszolom, hogy talán a pszichológiában mostanában divatos kifejezés: mindfulness,
azaz tudatos jelenlét az alapja. Tehát minden egyes póz rendkivüli részletességgel
s a gyakorló éppen aktuális testérzetei tudatosításával van felépítve. Itt nem
a lélegzetelállító mutatványok, a kifacsart testhelyzetek, a terem forrósága,
az ászanák gyorsasága, vagy egymásba folyása a döntő tehát. Hanem a
testtudatunk felébresztése és erősitése. A gyakorlat elinditása, felépitése és
fenntartása éppoly fontos, mint a gyakorlatból való tudatos kijövetel,
lebontás. Az egyes ászanák között rövid szünetek vannak, ahol becsukott szemmel
a benned végbemenő változásokat tudatosítanod. Maga az irányzat tehát rendkívül
sok hasonlóságot mutat a modern kori szomatoterápiával, ezért aztán különösen
örülök, hogy ezt az intézményt választottam.
Annyira intenziv élmény volt számomra mind testileg, mind
mentálisan, mint lelkileg – ugyanis elég sok meditáció is volt-, hogy – 5 év
pszichodráma, rengeteg önismereti tréning és 4 különböző jógatábor tapasztalával
a zsebemben mondhatom- keményen felforgatott. Teljesen más hatású lett volna
mondjuk 10 évvel ezelőtt, mikor még nem volt családom. Egyébként talán ez az önmagát
kereső 25-35 éves korosztályból volt itt a legtöbb.
A legfontosabb tapasztalatom azonban eléggé velős lett: sosem
gondoltam volna, hogy lepukkant százéves bérleményünk mint a melegség,
otthonosság és kényelem fellegvára fog érzéseim közé betörni , de igy történt!
És persze a lényeg: sokakkal ellentétben, nekem van hová hazamennem, várnak,
szeretnek és én is várom és szeretem őket:).
