33. Kichari ghível, avagy kalandjaim egy jógaiskolában

Szögezzük le hamar: én készültem…. Kb. egy hónappal a kezdet előtt jelentkeztem a nagymúltú Kripalu nevű helyre 200 órás jógatanárképzésre. Az ottani adminisztráció annak rendje és módja szerint nemcsak egy kedves hangú levelet küldőtt vissza, hanem azt is, hogy mire számitsunk, hogyan készüljünk. A fizikai megerőltetésre fel is készültem, napi minimum egy órát jógáztam a kezdet előtt. De az egész képzés és  főként maga a hely ilyetén spártai körülémányeire nem… A levélben lévő napi fél hetes kezdet is csak babapopsisimogatás volt a valóság reggeli fél hatos kezdéséhez képest, amikor tényleg számitani kell tülekedésre a fürdőszobánál reggel, és amikor koromsötétben kell összeszedned a bugyidat. (Milyen jó, hogy megtanultam a gyerekeimtől, hogy előző este kell kikésziteni a ruhákat…?) Ja és jobb ha negyedórával a kezdet előtt ott vagy, mert fel kell iratkoznod a katalógusba (bizony, ilyet se láttam az egyetem óta) és meg kell teritened magadnak a matracod, takaród, jógaszalagod, téglákat, egyebek. Szó ami szó, általában 4.50-kor csergett a finom kis ébresztőm….Fú…… (Pedig koránkelő vagyok..)

Az is elég szemérmetes megnevezés volt a levelükben, hogy kollégiumi ellátást biztositanak,  mert igazán nem gondoltam volna, hogy 21 másik, hortyogó, nevetgélő, esetleg idegesitő nembéli társammal kell megosztanom hajlékom, s mivel nem maradt más hely, így az emeletes ágy felső részén. 

Meg kell mondjam, a kaja viszont tökéletes volt számomra. Nagyon sok zöldség, levesek, annyi sok érdekes fehérjeforrás volt, hogy teljesen vega lehettem megint, s ráadásul megpróbáltam a gluten (magyarul kenyér) bevitelemet is minimumra csökkenteni. Érdekes, hogy sokaknak ez az egészséges kajálás nem tetszett, kimenekültek nem egy este a közeli kisvárosba pizzázniJ Nagyon sok újféle étellel ismerkedtem meg, sok olyannal, mellyekkel életemben nem találkoztam. Ghi-ről, az indiai tisztitott vajról már hallottam, de még nem kóstoltam, ugyanigy voltam a quinoaval is. Ezek s a cimben szereplő kichari nevű gabonafajta mondjuk egyhamar nem lesz kedvencem, de a tempeh, a miso leves és az ugyancsak indai lencsétel, a dahl, viszont nagyon finom volt. Ugyanigy  fantasztikusan finom a kókusztejből készített joghurt, flexmag, és a mandulavaj is. Szóval nagyon változatos és bőkezű ellátásunk volt, nem lehet panaszkodni. Csak az ebédlő ne lett volna egy rémálom….. Képzeljetek egy fél focipálya méretű termet, ahol kb. 500-an férnek el. A szarvasi tábor ebédlőjét nem ér emliteni, az kismiska egyébként is hozzá képest. Mivel reggel 9-ig csendóra volt, mindenki számára kötelezően, ezért ez a sok ember végül is legalább akkor csendben volt. Az ebéd meg a vacsora hangzavara miatt inkább kisebb termekbe menekültem ételemmel…..Az első időkben a kajálás sem esett jól, kissé ijesztő volt nekem az a terem. 

Aztán persze már az ember ezeket megszokja, mert kutya éhes. De pár nap után viszont a reggeli 5.50-es kelések és a minimum napi 4 óra gyakorlattól azért elfárad. Azt még gyorsan hozzáteszem, hogy minden nap legalább du. 6-ig folyt a tanulás, igaz kétórás ebédszünettel. Este aztán sokszor iparkodtam a szaunába és pezsgőfürdőbe, no ezen helyek viszont igazi áldások voltak számomra.

Egyébként párhuzamosan legalább 5-6 képzés folyik, a jógatanárképzés csak egy a sok közül. Lehet azonban jönni úgy, mintha szállodába jönnél. Minden nap legalább 4 különböző látogatható jógaóra, délben táncóra és esti foglalkozások vannak. Ez utóbbiak között egészséges ételek főzőtanfolyama éppúgy megtalálható, mint a sámándobkör. Nagyon színes és izgalmas programok tömkelege, néha sajnáltam, hogy a tanárképzésen vagyok, és nem nézhetek be máshová:)

 

Maga a tréning egyébként elképesztően jól volt felépitve. Kedvenc módszeremmel a tapasztalati tanulással történt. Tehát minden demonstrálás után volt saját élmény gyakorlat (hogy átéld azt, amit bizonyos helyzetben a tanitványod fog), lehetőséged volt kérdezni, s gyakorolhattál magad is. Az átadott anyag rendkivül tömör, ugyanakkor hihetetlen szabatos, és lényegretörő volt. Korábban elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet egy hónapba sűriteni -gyakorlatokkal együtt- a jóga filozófiai részét…..(Korábbi tanáraim jópár év alatt jutottak el a tanárságig). Igaz, nyilván nem kezdő jógatanoncokat vettek fel erre a képzésre sem. Kezdő vagy nem, csak a mi csoportunkban 40-en voltunk és két teremben folyt párhuzamosan a képzés, de a másik csapattal csak a hálóteremben találkoztunk. Párokban, kiscsoportokban gyakoroltunk, nagyon intenziv élmény volt. 

Az első napokban a fent említett okok miatt is, gyakorlatilag sokkhatás alatt álltam. A hosszú odaút,  fáradtság, a kialvatlanság, a tömeg, a privát szféra hiánya és a hely kietlensége szinte némává tett…… (Ez nagy szó, aki ismer, tudja miért....) Aztán később kezdtem feloldódni és néhány igen érdekes és értékes emberrel megismerkedni. Társaim között volt akupunktúrás orvos, egyetemi kreatív írástanár, szoftverértékesítő, nayvállalati HR-es, apáca, öregotthonvezető, és egyéb állatfajták. Voltak többen , aki már oktattak is egyébként csak épp egy másik irányzatot. 

C. első látásra szimpatikus lett, ő lutheránus lelkésznő és ágyszomszédom volt. Hatvan év feletti, három felnőtt fiú édesanyja, nagyon jókedélyű, nyitott hölgy. Mostanában vonult vissza, s most már “csak” esküvőszervezéssel, lebonyolitással foglalkozik. És emellett elmondta, hogy bár orvossal íratta fel, de néha nemcsak elalvását segítendő szív füvet…. (No, mondtam magamban, ezt osztaná meg a magyar lelkésztársadalommal…)  Ugyancsak szívenütő eset volt, mikor a tanulószobában mellettem ült M. akiről kiderült, hogy vitorlázó olimpikon és 2001-ben félévet töltött Budapesten a TF ösztöndíjával. 10 perc ismeretség után elmesélte, hogy nagyon szereti a magyarokat, és különös köteléket érez a magyar zsidókkal kapcsolatban. Neki sem zsidó sem magyar származása nincsen, én meg ott ültem mellette és hallgattam……..  

Ha azt kérdezitek, hogy mi is az a KRIPALU jóga, azt válaszolom, hogy talán a pszichológiában mostanában divatos kifejezés: mindfulness, azaz tudatos jelenlét az alapja. Tehát minden egyes póz rendkivüli részletességgel s a gyakorló éppen aktuális testérzetei tudatosításával van felépítve. Itt nem a lélegzetelállító mutatványok, a kifacsart testhelyzetek, a terem forrósága, az ászanák gyorsasága, vagy egymásba folyása a döntő tehát. Hanem a testtudatunk felébresztése és erősitése. A gyakorlat elinditása, felépitése és fenntartása éppoly fontos, mint a gyakorlatból való tudatos kijövetel, lebontás. Az egyes ászanák között rövid szünetek vannak, ahol becsukott szemmel a benned végbemenő változásokat tudatosítanod. Maga az irányzat tehát rendkívül sok hasonlóságot mutat a modern kori szomatoterápiával, ezért aztán különösen örülök, hogy ezt az intézményt választottam.

Annyira intenziv élmény volt számomra mind testileg, mind mentálisan, mint lelkileg – ugyanis elég sok meditáció is volt-, hogy – 5 év pszichodráma, rengeteg önismereti tréning és 4 különböző jógatábor tapasztalával a zsebemben mondhatom- keményen felforgatott. Teljesen más hatású lett volna mondjuk 10 évvel ezelőtt, mikor még nem volt családom. Egyébként talán ez az önmagát kereső 25-35 éves korosztályból volt itt a legtöbb. 

A legfontosabb tapasztalatom azonban eléggé velős lett: sosem gondoltam volna, hogy lepukkant százéves bérleményünk mint a melegség, otthonosság és kényelem fellegvára fog érzéseim közé betörni , de igy történt! És persze a lényeg: sokakkal ellentétben, nekem van hová hazamennem, várnak, szeretnek és én is várom és szeretem őket:).