Anyum hősiesen birta az utat, bár állitása szerint a kölkök
voltak az angyalok. Mindig is gondoltam róla, hogy néha emberfeletti
energiakapacitása van, de azért a másfel órás frankfurti átszallast
csak megspékelte egy tranzitból kirohanós testvérköszöntő puszival- persze ezt is a három purdéval
futva. Eléggé tipikus, belassulós nagymamás viselkedés, nem?
Gáborral lementünk értk Bostonba, Tibi bácsiéknál aludtunk megint,
akik extra vendégszeretőek voltak megint. Az egyetlen kellemetlenség csak a
gyerekek jetlagjének és az én munkabeosztásomnak kibékithetetlen
különbsége volt az első napokban- ők hajnal 5kor keltek, én meg ugye éjjel 11-ig
dolgozom...
Mióta megjöttek legkülönbözőbb érdekes dolgokban vettünk részt.
Anyu elviszi őket sokszor a kisvárosunk mesterséges Kis Tójához, én meg
ha ráérek délelőtt akkor az általunk Piocás Tónak nevezett gyöngyszemhez
látogatunk el. Jelenleg pióca nincs benne, viszont az ebihal/béka
szaporulat elég jelentős ezen a nyáron. A gyerekek imádják ezt. Gréti
legutóbb be sem ment lubickolni, két órán át ebihalakra vadászott a tűző
napon halászhálóval. Megengedtem nekik, hogy egy -felettébb
szerencsétlen példányt elhozzanak az udvarunkon álló gyerekmedencébe.
Evetkének- mert igy nevezték el- tettek a medencébe nagy köveket,
búvóhelyet, növényeket, kagylókat sőt esernyőt is- árnyékolónak. A
legviccesebb az volt, mikor mindez elkészült és leültek mindhárman a
medence széléhez, s Samu felolvasott Evetkének egy könyvből. Nagyon
büszkék voltak életük első háziállatára! Én meg megszakadtam a
röhögéstől, tényleg, muszáj volt lefotóznom..
Gábor szülinapjára sikerült életem legfinomabb csokitortáját megsütnöm, ajánlom mindenkinek szeretettel, nemhiába halálos csokitorta a neve!
Már hónapok óta megigértuk a kölköknek, hogy veszünk nekik egy
igazi emeletes ágyat, s ott fog aludni majd minimum 2/3-uk, a jelenlegi
matracos megoldás helyett. Nem mondom, hogy kevés ido telt el azonban
mig utánanéztünk gyártóknak, a megfelelőt kiválasztottuk és megrendeltük.
Sajnos csak a gyerekek megérkezése után szállitották ki, viszont igy
az összeszerelés igazi nagyfius elfoglaltság lett főként Samu számára.
Szerencsére itteni honfitársunk, Attila is megjelent kiválo szerszámokkal és
remek szakértelemmel, s igy a fiucsapat egy-két óra alatt sitty-suttty
osszerakta a csodás fehér emeletes ágyat. El nem tudtam volna képzelni,
hogy s lapraszerelt deszkatörmelékbol ilyen pofás bútor lesz:)
Samu a saját haját növeszti, ebbe most nincsen beleszólás. Viszont a lanyok meggyőzhetőek voltak egy könnyű nyári frizu előnyeiről. Mondjuk ki az igazat: a múlt szerdai fodrászkodas óta Gréti még nem fésülködött. De szerencsére nem is nagyon kell:)
Hétfőn elkezdődött Samu első igazi nyári tábora. Tanárai javaslatára irattuk be a helyi főiskola "Summer Field Studies" programjára. Nem mondom, hogy nem izgult előtte a nagyfiú, de most már szivesen megy es sok érdekeset tanul (és tanit :)) az állatok világáról.
Az első tábori napon Anyuval és a lányokkal ertementünk gyalog. A városi rész elhagyásakor leszűkül a járda, megfogtam Gréti kezét, és megkértem erre a mögöttem haladó Lillust is, Anyuval kapcsolatban. 2 másodperc múlva hátranézek, hát Anyu is és Lilla is a földön, oldalra elesve....És sajnos egyikük sem mosolygott... Hirtelen azt se tudtam kihez kapjak először. Szerencse a pechben, hogy pont ahol elestek, még füves járda volt, ha pár méterrel előbb vagy később történik, kizuhantak volna a forgalmas kereszteződésbe. ... Bele se gondoljunk.... Anya a térde alatt ütötte meg magát, Lilla a csuklójára esett. Mivel ez utóbbi nem dagadt be, csak a hiszti volt nagy és fájlalta Lilla. Nem tudtam eldonteni, hogy kell-e hozzá orvos.
Végül másnap délelőtt azért látta orvos habcsuklóját. Azóta tudom,hogy a zöldgallytörés angolul is hasonlóképp fogalmazandó ( green stick fracture)... Be nem gipszeltek, hanem kapott egy kis csinos sínszerű valamit, amit le is lehet venni róla fürdéskor. Szerencsére:)
Nohát igy telnek a napjaink, mg szerencse, hogy nincs időnk unatkozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése