Gondoltam, most önző módon magamról írok, mert azt hiszem tartozom annyival nektek, hogy képbe hozlak benneteket a hétköznapjaimmal és terveimmel.
1. Uszodai kilátások
Heti háromszor dolgozom délelőttönként az uszodában, ami el kell ismernem hogy élvezek. Sose gondoltam volna, hogy egy ilyen munkám lesz valaha, de igen jónak bizonyul. Először is: nyugis. Általában beállítok valami jó zenét, s a nép akkor arra úszik. Másrészt nagyon sok jófej emberrel találkoztam. Harmadrészt és nem utolsósorban életem legnormálisabb fönőkét ismertem meg általa. Majdnem egy évtizedig dolgoztam az üzleti világban, nem mellesleg vezetői tréningeket tartva, s végül egy non-profit helyen kell megtapasztalnom, hogy Mark milyen JÓ FŐNÖK. Néhány kiragadott példa: ha műszak végén találkozunk sosem felejti megköszönni, hogy dolgoztam. Milyen furi, mi? Abszolút flexibilis ráadásul, és megérti, hogy három gyerekkel esetleg nem mindig lehet teljesen kiszámitani a dolgok menetét. S harmadszor: nem sajnálja időt és energiát, hogy fejlessze a kollégáit.
Ez utóbbi azért is érdekes, mert augusztus végén megkérdezte, hogy van-e kedvem úszást tanitani a közeljövőben. Mondtam, miért ne, újabb érdekes kihívás az Élettől, gondoltam. Mikor a szezonnak vége lett, addig türelmes volt, de azóta könyhalmazokkal és DVD-kkel árasztott el. S ezeken kivűl be kell járnom más oktatók edzéseire és jegyzetelnem kell, hogy mit is csinálnak. Múlt hét óta asszisztálnom is kell nekik bent a vízben a lurkókkal együtt.
Szóval , most így állunk. Sokkal hamarabb tudtam volna magamat röplabda edzőnek elképzelni, mint úszóedzőnek, dehát sebaj:) Hajrá, bele az ismeretlenbe!
2. Szállodabiznisz
Előzetesen megjegyzem, hogy az Ingókő Szálloda á lá Balance Rock Inn szép volt, jó volt, de elég volt. Sokat tanultam belőle és klassz volt egy ilyen klaszikusan elegáns helyen tartani a frontot. Az utolsó hetekben azonban teljes kínszenvedés volt odamenni s ottmaradni, tudva hogy bébisintér vár a gyerekekre és nem én fektetem le őket. Ezzel szemben még éjjel 10-kor is volt, hogy szobát takarítottam, mert mondjuk a szobalányok valamit "elfelejtettek"........... Nagyon tele lett a hócipőm. Az időbeosztásom, hogy éjjel 11-kor gyalog menjek haza a hidegben és sötétben, hogy a vacak egyenruhában feszítsek, hogy majd tíz évvel fiatalabb felettesem úgy beszél velem, mint egy szolgájával........
Ugyanakkor mindezt kissé mégis könnyebb szívvel csináltam végig, mert az utolsó hetekben már sejtettem, hogy nem itt fogom tölteni a következő szezont.
Az úgy volt, hogy többetek már ismeri Howardot, a BRI nem hivatalos esti zongoristáját. Howard bácsi nemsokára 83 éves lesz, kiváló egészségnek és szellemi frissességnek örvend. Minden este átjött a szomszéd házból - saját szavaival élve- gyakorolni, mert otthon nem volt zongorája. Egyébként régen Washingtonban volt ügyvéd, most viszont a nyarakat már itt tölti. Szóval, ez a Howard néha áthívta Davidet, aki viszont a második szomszéd. David Úr is hetven felett van már, ő Gábor kollégája a laborban, jogtanácsosként dolgozik. Hihetetlenül tájékozott, nagyon jóhumorú, világlátott embert képzeljetek el, akivel bármiről el lehet beszélgetni és sokat lehet tanulni tőle. Zsidóként nagyon érdeklődik a Holocaust K-Eui vonatkozásai iránt, s olyan olvasott ebben a témában, hogy szerintem még a szüleimnek is mondott újat, ami nagy szó..:)
No, szóval ez a David még régebben említette, hogy van egy nővére, akinek kóser panziója van itt, Bar Harborban, Ez felkeltette az érdeklődésemet, mert már régóta szeretnék többet tudni a kóser konyha rejtelmeiről. Szóval, megkértem Davidet, hogy mutasson már be legyen szíves a nővérének. S így is történt.
Nővére, Roberta a Shore Path Cottage tulajdonosa. Megismerkedtünk és szerintem első látásra szimpatikusak lettünk egymásnak. Többször beszélgettünk, s például mostanában segitek már neki bezárni, takaritani, mert már elmentek a szezonális dolgozói. Szóval, Roberta 75 éves, nagyon jóeszű, fürge asszony, jár a keze-lába, de látszik, hogy kissé már el van fáradva. 5 gyereke van, akiket egyedül nevelt fel Bar Harborban, ők ma Izraelben laknak. Csak július-augusztusban vannak itt, amikor az unokáknak iskolaszünetjük van. Jövő szezonra keres viszont segitséget Roberta néni április-június és szeptember-október viszonylatokra, mikor a lányai nem tudnak segiteni.
Itt jövök a képbe. Ugyanis neki a panzió kósersága megtartásának céljából zsidó illetőre van szüksége, aki pénteken be tudja gyújtani a sütőt és felügyeli a tisztaságát a dolgoknak (a vendégek nem hozhatnak be ételt a panzióba). Szóval szerintem mindketten jól járnánk ezzel a dologgal. S tudjátok, hogy mi lenne a legklasszabb az egészben? Felfogtátok? Hát az, hogy júliusom-augusztusom szabad lenne!!!!!!!!!!! Együtt a gyerekekkel:) És akkor Irány-Horány, de legalább Magyarország:)))
3. Tágabb jövőm reményei
Január óta iparkodtam, s végül egy hónappal ezelőtt meglett a sok papírmunka gyümölcse. Elfogadták az USÁban a diplomámat ráadásul MA fokozatnak ismerik el és átszámolták az eredményét itteni viszonylatokra, hogy lehessen vele valamit kezdeni.
Így talán hajszálnyival előrébb vagyok egy hosszú úton. Azon az úton, hogy talán egyszer hivatalosan is lelki segítségnyújtóként tudjak dolgozni. felhívtam ezután az itteni hatóságot Augustában. Nekik kell beadni a papírokat., hogy egyszer majd a távoli jövőben érvényes ún. "State Licence"-m lehessen. Ehhez a diplomámon kivűl három ajánlót, két igazolást gyakorlati helyekről - egy sincsen jelenleg- és egy aktuális munkahelyet is produkálni kell majd valahogy, ahol igazolni tudom, hogy folyamatos szupervízió alatt állok. Ha ez megvan, akkor megadják az engedélyt, hogy leviszgázhassak az itteni tananyagból. Ez utóbbit meg is rendeltem a minap a neten. Az anyag terjedelméről annyit, hogy nem könyvben van. Hanem 20 CD-n..........
Ha átmegyek a vizsgán és a leendő szupervizorom is kezeskedik értem, akkor máris megadják az embernek a provizorikus licence-t- ugyanis ez még korántsem az igazi.
Eddig nem fárasztottalak vele titeket, hogy mindezt leírjam, dehát láthatjátok, hogy azzal, hogy a diplomám honosítása megvan, még nagyon az ÚT elején járok. Nem baj. Lépésről lépésre, csak sikerül valamikor valamit elérni. Máskülönben- licence híján- hivatalos helyen nem dolgozhatsz, a biztositók nem vállalnak felelősséget érted. (Ez más szakmák esetén is így van.)
Summa Summárum, it is a beginning of a beautiful long process..............
Látjátok, lehet, hogy kívűlről úgy tűnik, de mégsem ülök a babérjaimon:) Csak a jelen, a közeljövő és távoli jövő céljai gubancolódnak néha kissé össze, de remélem sikerül a helyükön kezelnem őket........
Szeleburdi családunk kalandjai Amerikában
2012. november 11., vasárnap
2012. november 7., szerda
24. Lilla Bárónő
Sokáig vártam ezzel a bejegyzéssel, nem véletlenül. Talán tudjátok már, hogy miért. Tegnap megvolt ugyanis a nagy nap! Kihúzták Lillus bal felső rágófogát. Féltem tőle, mint a nyavalya, hogy milyen lesz az egész.
Először is kellett hozzá keresni egy normális fogorvost, ami ugye nem könnyű egy szigeten. Találtunk egy helyes, középkorú illetőt, Dr. Mallernak hívják. Mint tegnap munka közben is láthattam, módfelett tapasztalt, ilyen kisgyerekeknél is. Ami pedig Lillust illeti: Ő VOLT A NAP HŐSE!
Nekem ugyancsak felnőttkoromban húzták ki fogamat, így voltak emlékeim a dolog fájdalmáról. Lillusnak jó előre elmagyaráztuk, hogy mi fog történni. Varázskenőcs, szuri, húzás a sorrend. Persze a tű rövid látványára jól megijedt, de aztán végül megengedte a szúrást. Utána kapott még egyet, hogy a következő vérzés ne legyen túl vészes, ezt egész jól tűrte. Utána jött a haddelhadd. Én csak fogtam a kezét, s mivel maga a húzási művelet 1,5 másodpercig tartott- ezt azóta sem értem-, de alig láttam belőle valamit. Nagyon kemény hiszti következett utána, de tíz perc alatt végül megnyugodott.
Ezután kezdődött az érdekes rész. A doki azt mondta, hogy még a fájdalomcsillapitó hatásának kimenetele előtt adjak Lillának kanalas fájdalomcsillapítót. Folyamatosnan kérdezgettem a kisasszonykát efelől. Még este is! Egyszerűen nem kért, azt monda, hogy nem fáj neki! Ez hihetetlen számomra. Ahhoz ragaszkodott csak, hogy a fog helyére tegyük egy folyamatosan cserélt gézt/papirzsepi gombolyagot, a vérzés miatt. De estére már nem is vérzett. Szóval nem győzök csodálkozni. Ja, és este, mikor Attila barátunk hívott, már ragyogva és büszkén mesélte "fogas kalandját" a telefonba.
Naszóval, ezért nem írtam még Lillusról. Azt mondhatom, hogy ő a legegészségesebb egyébként a gyerekek közül, szinte soha nem beteg. Viszont nyár óta eléggé rájár a rúd. Először ugye a kéztörése nyár közepén, aztán ez a fog mizéria, két héttel ezelőtt pedig a legklasszabb muri, a kukoricalabirintus felfedezése közepette, megcsípte a kézfejét egy darázs. De a kis megijedt sírás után azt is hősiesen tűrte! Klassz csaj:)
Tényleg az. Az iskola kezdése óta annyira megnövekedett a felelősségérzete, hogy a fogorvosi vizitek alkalmával az volt a legfőbb gondja, hogy nehogy késsen, kimaradjon az iskolából. (Azért tegnap jól elvoltunk kettecskén otthon, élvezte:)))
Érdekes módon az iskolával nem, de a tanítónővel az elején voltak bizalmi gondjai. Talán látta, hogy Gréti tanítója fiatalabb, csinosabb, kedvesebb teremtés, talán Lillus eleve kissé hűvősebb idegenekkel. Mindenesetre kellett legalább egy hónap, míg Mrs. Brechlin elnyerte Lilla Bárónő bizalmát. Pedig ő is egy tündér:) Hihetetlenül tapasztalt, átgondolt pedagógus.
Ahogy múltkorjában beszélgettem vele, kiderült, hogy Lilla messze vezet az osztályban írás-olvasás tekintetében, ami ugye azért meglepő mert nem az anyanyelve. Persze annyi fórja van, hogy ő azért január óta magyarul már simán veszi ezeket. Tegnap például kipróbáltuk az új gofrisütőnket, s sok receptet egyesitve próbáltunk ki egy sajátot, aminek végig leírta hallás alapján a részleteit:)
Bringázás szempontjából egyértelműen veri az egykori Samu teljesítményét, úszásból pedig kb. ugyanott tart. 5-6 kilométert gond nélkül végigteker, most már Samu kerékpárján is! Minden segitség nélkül úszik és bátran használja a búváruszonyokat is. Szeptember óta járnak balettozni és zongorázni is a lányok, amit főképp Lillus élvez. A legérdekesebb a zongora, múlt héten megtanulta kivűlről játszani a Hull a pelyhes cimű slágert, s nagyon büszke új tudományára!
Kezdenek barátnői lenni az osztályban, egyiknek még rajzot is küldött haza, mikor az beteg volt, a másikat pedig hétvégére szeretné meghívni hozzánk. Szóval alakul a molekula.
A sírdogálások számát és hosszát tekintve még mindig messze megelőzi a családi mezőnyt. Nyilván lehet ebben figyelemfelkeltés is- hisz a másik kettő mellett verbálisan elég nehéz érvényesülni, gyakorlatilag nem jut szóhoz Szegényke. Lehet benne valós érzékenység, szorongás, mostanában pedig rengetegszer a kinevetéstől való félelem, azt nagyon utálja, ami természetes, S persze, van benne végül, de nem utolsósorban egy jó adag Blaha Lujza-vér. Hihetetlen jó színésznő. Tényleg nehéz rajta néha kiigazodni. Simán lehet, hogy éppen utál téged, vagy haragszik, de rádmosolyog. Lehet, hogy angyali arcot vág egy előre kitervelt, komisz csínytett után, amit persze ő követett el (pl. szokásos: ő hecceli fel Samut az asztalnál).
Amiben kezd egy kicsit magára maradni az a csajos dolgok iránti rajongása. Miután Gréti a fiús cuccok iránt érdeklődik, egy Barbie, vagy tündéres mesefilm megtekintése csak komoly harcok után lehetséges számára. Szerencsére a gyerekek maguktól felállítitottak egy hetirendet, amiben mindenkinek megvan a saját kívánságnapja, amikor ő választhat mesét- ha marad rá idő este.
Az egyetlen dolog, ami miatt aggódom néha, az a soványsága. Vannak ruhák, melyeket Gréti már rég kihízott-kinőtt, de Lillus ragaszkodik hozzájuk, megnézegettem őket. A legtöbbje 3 éveseknek való! Tehát legalábbis ami a felsőrészt illeti, az még simán ráfér a törzsére, ami egy átlag háromévesre, ha ki is lóg belőle keze-lába. Dehát, persze egy szót se szóljon egy született girhes rosszevő volt-gebe, tudom-tudom..... Legalább a testmagassága rendben van. Lehet, hogy modell lesz???:)))
A néha arisztokratikus viselkedés, a szép ruhák iránti rajongás, a sminkelés iránti érdeklődés, csinos pofi, és a balettos tartás megvan már hozzá::)))
Folyt. köv. egyebekről:)
Először is kellett hozzá keresni egy normális fogorvost, ami ugye nem könnyű egy szigeten. Találtunk egy helyes, középkorú illetőt, Dr. Mallernak hívják. Mint tegnap munka közben is láthattam, módfelett tapasztalt, ilyen kisgyerekeknél is. Ami pedig Lillust illeti: Ő VOLT A NAP HŐSE!
Nekem ugyancsak felnőttkoromban húzták ki fogamat, így voltak emlékeim a dolog fájdalmáról. Lillusnak jó előre elmagyaráztuk, hogy mi fog történni. Varázskenőcs, szuri, húzás a sorrend. Persze a tű rövid látványára jól megijedt, de aztán végül megengedte a szúrást. Utána kapott még egyet, hogy a következő vérzés ne legyen túl vészes, ezt egész jól tűrte. Utána jött a haddelhadd. Én csak fogtam a kezét, s mivel maga a húzási művelet 1,5 másodpercig tartott- ezt azóta sem értem-, de alig láttam belőle valamit. Nagyon kemény hiszti következett utána, de tíz perc alatt végül megnyugodott.
Ezután kezdődött az érdekes rész. A doki azt mondta, hogy még a fájdalomcsillapitó hatásának kimenetele előtt adjak Lillának kanalas fájdalomcsillapítót. Folyamatosnan kérdezgettem a kisasszonykát efelől. Még este is! Egyszerűen nem kért, azt monda, hogy nem fáj neki! Ez hihetetlen számomra. Ahhoz ragaszkodott csak, hogy a fog helyére tegyük egy folyamatosan cserélt gézt/papirzsepi gombolyagot, a vérzés miatt. De estére már nem is vérzett. Szóval nem győzök csodálkozni. Ja, és este, mikor Attila barátunk hívott, már ragyogva és büszkén mesélte "fogas kalandját" a telefonba.
Naszóval, ezért nem írtam még Lillusról. Azt mondhatom, hogy ő a legegészségesebb egyébként a gyerekek közül, szinte soha nem beteg. Viszont nyár óta eléggé rájár a rúd. Először ugye a kéztörése nyár közepén, aztán ez a fog mizéria, két héttel ezelőtt pedig a legklasszabb muri, a kukoricalabirintus felfedezése közepette, megcsípte a kézfejét egy darázs. De a kis megijedt sírás után azt is hősiesen tűrte! Klassz csaj:)
Tényleg az. Az iskola kezdése óta annyira megnövekedett a felelősségérzete, hogy a fogorvosi vizitek alkalmával az volt a legfőbb gondja, hogy nehogy késsen, kimaradjon az iskolából. (Azért tegnap jól elvoltunk kettecskén otthon, élvezte:)))
Érdekes módon az iskolával nem, de a tanítónővel az elején voltak bizalmi gondjai. Talán látta, hogy Gréti tanítója fiatalabb, csinosabb, kedvesebb teremtés, talán Lillus eleve kissé hűvősebb idegenekkel. Mindenesetre kellett legalább egy hónap, míg Mrs. Brechlin elnyerte Lilla Bárónő bizalmát. Pedig ő is egy tündér:) Hihetetlenül tapasztalt, átgondolt pedagógus.
Ahogy múltkorjában beszélgettem vele, kiderült, hogy Lilla messze vezet az osztályban írás-olvasás tekintetében, ami ugye azért meglepő mert nem az anyanyelve. Persze annyi fórja van, hogy ő azért január óta magyarul már simán veszi ezeket. Tegnap például kipróbáltuk az új gofrisütőnket, s sok receptet egyesitve próbáltunk ki egy sajátot, aminek végig leírta hallás alapján a részleteit:)
Bringázás szempontjából egyértelműen veri az egykori Samu teljesítményét, úszásból pedig kb. ugyanott tart. 5-6 kilométert gond nélkül végigteker, most már Samu kerékpárján is! Minden segitség nélkül úszik és bátran használja a búváruszonyokat is. Szeptember óta járnak balettozni és zongorázni is a lányok, amit főképp Lillus élvez. A legérdekesebb a zongora, múlt héten megtanulta kivűlről játszani a Hull a pelyhes cimű slágert, s nagyon büszke új tudományára!
Kezdenek barátnői lenni az osztályban, egyiknek még rajzot is küldött haza, mikor az beteg volt, a másikat pedig hétvégére szeretné meghívni hozzánk. Szóval alakul a molekula.
A sírdogálások számát és hosszát tekintve még mindig messze megelőzi a családi mezőnyt. Nyilván lehet ebben figyelemfelkeltés is- hisz a másik kettő mellett verbálisan elég nehéz érvényesülni, gyakorlatilag nem jut szóhoz Szegényke. Lehet benne valós érzékenység, szorongás, mostanában pedig rengetegszer a kinevetéstől való félelem, azt nagyon utálja, ami természetes, S persze, van benne végül, de nem utolsósorban egy jó adag Blaha Lujza-vér. Hihetetlen jó színésznő. Tényleg nehéz rajta néha kiigazodni. Simán lehet, hogy éppen utál téged, vagy haragszik, de rádmosolyog. Lehet, hogy angyali arcot vág egy előre kitervelt, komisz csínytett után, amit persze ő követett el (pl. szokásos: ő hecceli fel Samut az asztalnál).
Amiben kezd egy kicsit magára maradni az a csajos dolgok iránti rajongása. Miután Gréti a fiús cuccok iránt érdeklődik, egy Barbie, vagy tündéres mesefilm megtekintése csak komoly harcok után lehetséges számára. Szerencsére a gyerekek maguktól felállítitottak egy hetirendet, amiben mindenkinek megvan a saját kívánságnapja, amikor ő választhat mesét- ha marad rá idő este.
Az egyetlen dolog, ami miatt aggódom néha, az a soványsága. Vannak ruhák, melyeket Gréti már rég kihízott-kinőtt, de Lillus ragaszkodik hozzájuk, megnézegettem őket. A legtöbbje 3 éveseknek való! Tehát legalábbis ami a felsőrészt illeti, az még simán ráfér a törzsére, ami egy átlag háromévesre, ha ki is lóg belőle keze-lába. Dehát, persze egy szót se szóljon egy született girhes rosszevő volt-gebe, tudom-tudom..... Legalább a testmagassága rendben van. Lehet, hogy modell lesz???:)))
A néha arisztokratikus viselkedés, a szép ruhák iránti rajongás, a sminkelés iránti érdeklődés, csinos pofi, és a balettos tartás megvan már hozzá::)))
Folyt. köv. egyebekről:)
2012. november 4., vasárnap
23. Gréta Garbó
Ha Grétire gondol az ember, azonnal huncut mosolyra nyílik a szája. Legalábbis szerintem. Ahogy a kis személyisége fejlődik, virágzik, úgy lehet egyre jobban szemügyre vennünk a jövő Goldie Hawn-ját barna kiadásban.
Viszont az iskolakezdéssel más jellegű elvárásokkal kellett ugye szembenéznie a kisasszonynak. Először féltem is tőle és féltettem is őt sulitól, becsületesen megmondom. Féltem, hogy milyen hatással lesz rá, hogy szétszakitjuk őt Lillustól. Féltem, hogy miként fogják értékelni vidám, kreatív ám hóbortos és nehezen koncentráló természetét. Szerencsére tényleg igaz, hogy az iskola megszerettetése a tanitónénin múlik. Gréti egy tündéri fiatal tanitót kapott, Caroline Fournier a neve. Meleg szívű, vidám és modern teremtés, pl. blogot vezet az osztályáról, amit itt olvashattok. Mrs. Fournier és Gréti kapcsolatáról annyit, hogy heves ölelésekkel köszön neki reggelente, és hasonlóképpen távozik délután. S szerintem e szimpátia kölcsönös is. Van bennük egyébként külsőleg és belsőleg is valami hasonló, s szerintem ezt a tanitó is érzi.
Pénteken voltam Gréti első szülői fogadóóráján. A tanitónő nagyon örül neki, hogy az osztályában tudhatja a lányunkat, ez klassz. S lát progressziót is az iskolához való hozzászokásban. Ezt hasonlóképpen látjuk. Valahogy az a tény, hogy egyedül kell egy csomó helyzetben helytállnia, nincs házi szószólója és ügyvédje Lilla személyében, ugyanakkor sok alkalommal megtapasztalta, hogy értelmes feladatmegoldásaira, ötletes válaszaira pozítiv visszajelzést kap, no ezek együtt valahogy fejlesztették őt. Mikor Anyuék itt voltak, még sokat tapasztalhatták hogy Gréti sok kezdemenyezésre negativan felel. Nem akart sehová sem menni, semmit sem csinálni, elég passziv és dacos volt, kicsit aggódtam is emiatt. Ahogy azonban önbizalma látványosa és egészségesen fejlődött az elmult hónapok alatt, ez a fajta negativitás nagyot csökkent.
Egyébiránt kezd megerősödni a számfogalma, a tízen felüli számok kategóriájában is, és a betűk is kezdenek a helyükre kerülni. Már láttam leirni általa egy egész angol mondatot, vajon mi is lehet?:)) "I can ride a horse."
Érdekes volt az észrevétel, hogy Gréti milyen kedves és érzékeny, gondoskodó gyerek. Van az osztályukban egy Down-kóros kisfiú, aki Gréti szerint "Még nagyon kicsi és segiteni kell neki." És ezt tényleg, nap, mint nap megteszi Gréti is.
A tanitónő egyetlen elgondolkodtató észrevétele az volt, hogy Gréti nem nagyon szocializálódik. Ennek szerintem több gyökere is lehet. Az óvodában is hasonló volt a helyzet, s ott még egy cuki tanitónéni sem volt, akivel ilyen jóban lehetett lenni....:) Lilla sokkal hamarabb játszott a kis pajtásokkal. Másrészt viszont azért a kisasszonynak van egyfajta vezetői hajlama. Tehát ő szeretné megmondani, hogy miként folyjon a játék. S ezt még tetézi hogy azért angolul még nem tud annyira szórakoztató lenni, mint magyarul, ugye. Nekem azért van egy olyan érzésem, hogy ez javulni fog, főként, hogy már ő is jelezte, hogy szeretne játékdélutánt - persze egy fiú osztálytársával:))))
Továbbra is a fiús dolgokat részesíti előnyben, többször is elmondja, hgoy szeretne fiú lenni. Múltkorjában (a Nils Holgerson egyik epizódját nézve, melyben Gusztáv király szobra megelevenedik) pl. elmélázott, hogy miként lehetne, saját magáról egyszer szobrot állitani. "Kitaláltam már, Anyu, író leszek, hiszen most már tudok egy kicsit írni. Fiú iró!" :))))))
Lóimádat is folytatódik rendületlenül, szinte ez tartja igazán lázban, lovas könyvek, rajzok, történetek. Természetesen lónak szeretett volna beöltözni Halloweenkor. Ekkora persze én már beszereztem egy szuperjó csontvázjelmezt ( mert tavaly még az volt a menő...) No, mindegy, mondtam neki, hogy most nincs időm elkésziteni egy lójelmezt, és miért is nem lesz inkább Cowgirl? Tetszett neki az ötlet, és jóféle baráti segítséggel meg is tudtuk oldani a jelmez fő ismérveit, mint lóbáb, kovbojcsizma és kalap. E két utóbbi rózsaszín.............Ámerika, Te csodás....
Nagy nap volt a mai. Egész családunk először sportolt együtt:))) Samu, Gábor és én futottunk, Lilla és Gréti bringáztak, Megtettük a Which Hole Pond -kört. Kb. 5,5 kilométer. Lillus és Samu ezt már többször végigbringázta, de Gréti először. Nem mondom, hogy nem volt hisztipisti, krokodilkönnyek, de végignyomta Grétike is. Mikor a legvégén a meredek lejtőn fölfelé tolta a cangát kis maszatos arcával, és én azt mondtam neki, hogy "Megcsináltad Gréti, nagyon büszke vagyok rád!", no , akkor azért fényképezni kellett volna azt a diadalmas mosolyt:) Nehéz volt neki, teljesen beleéreztem magam a helyzetébe, lelki szemeim előtt láttam, mikor Apuval a kettes kajakban ültünk, s a hátam mögött Apu diktálta az iramot: "Egy-kettő, Ház-tető", közben pedig úgy éreztem menten kettétörik már a karom, de mégsem, és valahogy kibirtam........
A bringázásról annyit, hogy valahogy Gréti sokáig ódzkodot a pótkeréknélkülis bringázástól és sokáig s kisbiciklin nyomta. Én nem erőltettem a dolgot, mert Samu is sokáig nem érzett rá a dolog ízére. (S persze, hogyha nincs itt Magdi nagyi, akkor lehet, hogy még mindig a kisbringán nyomná...:)) Viszont, Anyunak és a testvérrivalizáció egyvelegének köszönhetően hirtelen belejött. S ő tényleg 1-2 nap alatt jutott el az abszolút 0-tól a teljes biztonságig. Ki is jelentette akkoriban: " El tudok bringázni a hajóműhelytől a rákhalászbácsi házáig. Profi vagyok! Megnyertem az Olimpiát!" (akkoriban volt.)
Az úszásórán együt vannak a lányok, bár úgy érzem, hogy ebben nagy különbség van köztük. Ugyanis- hasonlóképpen a bringázásban- Lilla sokkal előrébb van. Gréti ragaszkodik valamilyen segédeszközhöz, s nem lehet elkönyörögni róla. Érdekes pedig, hogy nyáron úgy éreztem, hogy már történt haladás ez irányban, de most valahogy megtorpant. Nem baj, türelem, a jövő ezt is megoldja:)
További fontos beköpéseit a nyárról sajnos nem tudom kihagyni, mert szétnevettem rajta magamat.
Egyik alkalommal Istenről beszélgettünk és hogy miként lehet, hogy sosem hal meg. Ezek a misztikus dolgok nagyon megragadják az agyát.... Mondtam neki, hogy Örökkévaló, tehát örökké él. Erre válasz:
"Tudom, Anya, szoktam beszélgetni vele. " "Tényleg? És miről?" - kérdezem "Imádkozom hozzá"-feleli. "S mit szoktál imádkozni?" "Hát, például, hogy jöjjön a kaki". No comment...........Egyszerűen megeszem.
Rajzimádata is ezerrel folytatódik, bár kevesebb ideje van rá, mint nyáron, de azért nap nem múlik el 5-10 új egyetlen lendületes vonallal rajzolt Gréti rajz nélkül:)
A nyári szünet utolsó napján megkértem mindhárom gyereket, hogy rajzolják, vágják, ragasszák, alkossák meg azt a montázst, ami legjobban jellemzi őket, azt, amit szeretnek. Hadd tegyem ide Grétiét- érdemes összeszámolni a lovakat rajta-:
Összességében úgy érzem, Gréti jó kezekben van, és jó társak között és szépen fejlődik, s nem pusztán az étvágyában:))).
Folyt köv.
Viszont az iskolakezdéssel más jellegű elvárásokkal kellett ugye szembenéznie a kisasszonynak. Először féltem is tőle és féltettem is őt sulitól, becsületesen megmondom. Féltem, hogy milyen hatással lesz rá, hogy szétszakitjuk őt Lillustól. Féltem, hogy miként fogják értékelni vidám, kreatív ám hóbortos és nehezen koncentráló természetét. Szerencsére tényleg igaz, hogy az iskola megszerettetése a tanitónénin múlik. Gréti egy tündéri fiatal tanitót kapott, Caroline Fournier a neve. Meleg szívű, vidám és modern teremtés, pl. blogot vezet az osztályáról, amit itt olvashattok. Mrs. Fournier és Gréti kapcsolatáról annyit, hogy heves ölelésekkel köszön neki reggelente, és hasonlóképpen távozik délután. S szerintem e szimpátia kölcsönös is. Van bennük egyébként külsőleg és belsőleg is valami hasonló, s szerintem ezt a tanitó is érzi.
Pénteken voltam Gréti első szülői fogadóóráján. A tanitónő nagyon örül neki, hogy az osztályában tudhatja a lányunkat, ez klassz. S lát progressziót is az iskolához való hozzászokásban. Ezt hasonlóképpen látjuk. Valahogy az a tény, hogy egyedül kell egy csomó helyzetben helytállnia, nincs házi szószólója és ügyvédje Lilla személyében, ugyanakkor sok alkalommal megtapasztalta, hogy értelmes feladatmegoldásaira, ötletes válaszaira pozítiv visszajelzést kap, no ezek együtt valahogy fejlesztették őt. Mikor Anyuék itt voltak, még sokat tapasztalhatták hogy Gréti sok kezdemenyezésre negativan felel. Nem akart sehová sem menni, semmit sem csinálni, elég passziv és dacos volt, kicsit aggódtam is emiatt. Ahogy azonban önbizalma látványosa és egészségesen fejlődött az elmult hónapok alatt, ez a fajta negativitás nagyot csökkent.
Egyébiránt kezd megerősödni a számfogalma, a tízen felüli számok kategóriájában is, és a betűk is kezdenek a helyükre kerülni. Már láttam leirni általa egy egész angol mondatot, vajon mi is lehet?:)) "I can ride a horse."
Érdekes volt az észrevétel, hogy Gréti milyen kedves és érzékeny, gondoskodó gyerek. Van az osztályukban egy Down-kóros kisfiú, aki Gréti szerint "Még nagyon kicsi és segiteni kell neki." És ezt tényleg, nap, mint nap megteszi Gréti is.
A tanitónő egyetlen elgondolkodtató észrevétele az volt, hogy Gréti nem nagyon szocializálódik. Ennek szerintem több gyökere is lehet. Az óvodában is hasonló volt a helyzet, s ott még egy cuki tanitónéni sem volt, akivel ilyen jóban lehetett lenni....:) Lilla sokkal hamarabb játszott a kis pajtásokkal. Másrészt viszont azért a kisasszonynak van egyfajta vezetői hajlama. Tehát ő szeretné megmondani, hogy miként folyjon a játék. S ezt még tetézi hogy azért angolul még nem tud annyira szórakoztató lenni, mint magyarul, ugye. Nekem azért van egy olyan érzésem, hogy ez javulni fog, főként, hogy már ő is jelezte, hogy szeretne játékdélutánt - persze egy fiú osztálytársával:))))
Továbbra is a fiús dolgokat részesíti előnyben, többször is elmondja, hgoy szeretne fiú lenni. Múltkorjában (a Nils Holgerson egyik epizódját nézve, melyben Gusztáv király szobra megelevenedik) pl. elmélázott, hogy miként lehetne, saját magáról egyszer szobrot állitani. "Kitaláltam már, Anyu, író leszek, hiszen most már tudok egy kicsit írni. Fiú iró!" :))))))
Lóimádat is folytatódik rendületlenül, szinte ez tartja igazán lázban, lovas könyvek, rajzok, történetek. Természetesen lónak szeretett volna beöltözni Halloweenkor. Ekkora persze én már beszereztem egy szuperjó csontvázjelmezt ( mert tavaly még az volt a menő...) No, mindegy, mondtam neki, hogy most nincs időm elkésziteni egy lójelmezt, és miért is nem lesz inkább Cowgirl? Tetszett neki az ötlet, és jóféle baráti segítséggel meg is tudtuk oldani a jelmez fő ismérveit, mint lóbáb, kovbojcsizma és kalap. E két utóbbi rózsaszín.............Ámerika, Te csodás....
Nagy nap volt a mai. Egész családunk először sportolt együtt:))) Samu, Gábor és én futottunk, Lilla és Gréti bringáztak, Megtettük a Which Hole Pond -kört. Kb. 5,5 kilométer. Lillus és Samu ezt már többször végigbringázta, de Gréti először. Nem mondom, hogy nem volt hisztipisti, krokodilkönnyek, de végignyomta Grétike is. Mikor a legvégén a meredek lejtőn fölfelé tolta a cangát kis maszatos arcával, és én azt mondtam neki, hogy "Megcsináltad Gréti, nagyon büszke vagyok rád!", no , akkor azért fényképezni kellett volna azt a diadalmas mosolyt:) Nehéz volt neki, teljesen beleéreztem magam a helyzetébe, lelki szemeim előtt láttam, mikor Apuval a kettes kajakban ültünk, s a hátam mögött Apu diktálta az iramot: "Egy-kettő, Ház-tető", közben pedig úgy éreztem menten kettétörik már a karom, de mégsem, és valahogy kibirtam........
A bringázásról annyit, hogy valahogy Gréti sokáig ódzkodot a pótkeréknélkülis bringázástól és sokáig s kisbiciklin nyomta. Én nem erőltettem a dolgot, mert Samu is sokáig nem érzett rá a dolog ízére. (S persze, hogyha nincs itt Magdi nagyi, akkor lehet, hogy még mindig a kisbringán nyomná...:)) Viszont, Anyunak és a testvérrivalizáció egyvelegének köszönhetően hirtelen belejött. S ő tényleg 1-2 nap alatt jutott el az abszolút 0-tól a teljes biztonságig. Ki is jelentette akkoriban: " El tudok bringázni a hajóműhelytől a rákhalászbácsi házáig. Profi vagyok! Megnyertem az Olimpiát!" (akkoriban volt.)
Az úszásórán együt vannak a lányok, bár úgy érzem, hogy ebben nagy különbség van köztük. Ugyanis- hasonlóképpen a bringázásban- Lilla sokkal előrébb van. Gréti ragaszkodik valamilyen segédeszközhöz, s nem lehet elkönyörögni róla. Érdekes pedig, hogy nyáron úgy éreztem, hogy már történt haladás ez irányban, de most valahogy megtorpant. Nem baj, türelem, a jövő ezt is megoldja:)
További fontos beköpéseit a nyárról sajnos nem tudom kihagyni, mert szétnevettem rajta magamat.
Egyik alkalommal Istenről beszélgettünk és hogy miként lehet, hogy sosem hal meg. Ezek a misztikus dolgok nagyon megragadják az agyát.... Mondtam neki, hogy Örökkévaló, tehát örökké él. Erre válasz:
"Tudom, Anya, szoktam beszélgetni vele. " "Tényleg? És miről?" - kérdezem "Imádkozom hozzá"-feleli. "S mit szoktál imádkozni?" "Hát, például, hogy jöjjön a kaki". No comment...........Egyszerűen megeszem.
Rajzimádata is ezerrel folytatódik, bár kevesebb ideje van rá, mint nyáron, de azért nap nem múlik el 5-10 új egyetlen lendületes vonallal rajzolt Gréti rajz nélkül:)
A nyári szünet utolsó napján megkértem mindhárom gyereket, hogy rajzolják, vágják, ragasszák, alkossák meg azt a montázst, ami legjobban jellemzi őket, azt, amit szeretnek. Hadd tegyem ide Grétiét- érdemes összeszámolni a lovakat rajta-:
Összességében úgy érzem, Gréti jó kezekben van, és jó társak között és szépen fejlődik, s nem pusztán az étvágyában:))).
Folyt köv.
2012. november 3., szombat
22. Samu Vitéz télen-nyáron
(Tudom-tudom, hogy sokan orroltok rám, hiszen jópár hónap
megint kimaradt ebből a kis netes feljegyzéshalmazból…… Nincs mentség, nincs
kifogás, folytatom tovább. Azonban, hogy képbe kerüljetek ismét, kénytelen
vagyok bepótolni az óriási hézagot. Persze-persze azért a nagyik hozzák a
viszik a híreket, de szeretném én is leírni néhány megfigyelésemet az utóbbi
időben a gyerekekről.)
Samu a nyár alatt egy nagyon fontos dologban változott:
elvesztette a kisfiússágát, és nagysrác lett belőle. Mostanában olyan dolgokat
produkál például, ami inkább egy kiskamaszra jellemző, nem pedig egy alig
nyolcévesre. A nyár folyamán nem engedte például, hogy hajat nyírjunk neki,
mert neki derékig érő haj kell. Azt gondolom, hogy próbálja csak ki. Most kezd olyan
hosszú lenni, hogy inkább a nehézségek vannak vele, mint a menőség. Kiváncsi
vagyok meddig bírja....
Tegnap közölte, hogy ne kísérjem el az uszodába szállító
buszig, mert az neki kellemetlen….. És ha még ennyi nem lenne elég, két héttel
ezelőtt hétvégén addig nem nyugodott, míg meg nem találta a telefonkönyvben a
kiszemelt lány számát, önállóan felhivta, félórát elcsevegett vele, majd
meghivta hozzánk játékdélutánra. Ez éppen mára esett. Mit mondjak? Az Úrfi igen
izgatott volt, jókat játszottak és persze volt puszi-muszi is. Hát, ennyi, oszt
kalap-kabát a mamának….
Egyébként pedig, persze, a gondolkodás útján is nagy
lépéseket tett előre. Múlt héten olvasta ki Jules Verne Utazás a Föld
Középpontja felé című könyvét angolul. Nem könnyű szerintem a nyelvezete, de ez
Samunak meg sem kottyant.
Hihetetlen kíváncsisága továbbra is. Érdeklődése, amely
minden évben más tudományra tér át – vasúti alapok, ragadozó madarak, teljes
állatvilág, dinoszauruszok már megvoltak - nyár óta a térképek, a földrajz felé
írányitják. Míg sok ideje volt, s Magdi nagyi segített neki benne, komoly
listákat készített a különböző földrészek tavairól, folyóiról, hegyeiről,
mélységeiről, természetesen nagyság szerinti sorrendben. Részben kézzel,
részben a számítógépen! Szeptember végén, amikor az első kis projektjüket
kellett elkészíteniük a suliban, Samu előállt " A FÖLD" cimű
földrajzi művével- többek közt Oroszország vízrajzi adati is szerepelnek benne. Elég komoly…. Néhány oldalt itt láthattok, csak bemutatóképpen. Szerintem
sok felnőtt elbújhat mögötte.
A nyár utolsó napján megkértem őt is, hgoy készitsen montázst az őt érdeklő, jellemző dolgokról, hát ime:
Buzgalma, mozgékonysága nem ismer határokat néha. Bringázástudománya
a nyár folyamán tökéletesre csiszolódott. Egy igazi Ironlady – valóban többszörös
bajnok- anyuka többször invitált minket
hosszútávfutásra (anyukák futottak, gyerekek bringáztak) Ekkor Samu simán vette
az Eagle-Lake kört is, pedig több, mint 10 kilométer és
emelkedő is van benne. Eljött velem a helyi ötkilométeres terepfutásra is. Úgy
vettem észre ugyanis, amikor néhányszor magammal vittem kocogni, hogy 3-4 kilométer meg sem
kottyan neki. Az 5 km
sem, elmondanám! Utána még beállt vagy egy órát focizni a többi gyerekkel….
Nemrégiben volt alkalmam először megnézni, hogy mennyire
fejlődött az úszásban. Azt tudom már Mari nagyitól, hogy képes leúszni 35
hosszt a medencében (kb, 900 m),
de azt nem tudtam, hogy miként. Eddig ugyanis inkább békatempókat láttam tőle.
Mostanra azonban a legjobban a hátúszás megy neki, ez szinte teljesen
tökéletes. Ezután következik a pillangó a technikailag jobban kivitelezettek
sorában. A mellúszás jobban megy víz alatt anyja fia, jól emlékszem erre magamnál is), a
gyorssal sincs semmi baj, ha nem kéne annyiszor levegőt venniJ
Ez utóbbi az, amit gyakorolni kell, mármint a levegővétel. Azért azt
hozzátenném, hogy nekem is…..
A suliban továbbra is nagyon elégedettek vele, ismét
foglalkozik vele, Mrs. Winne az általam csak Tehetséges Néniként aposztrofált
specialista. Nemsokára valószinűleg Sakk-Klubba is küldi az egy évvel idősebbek
közé, juhéé! Most már csak nekünk kell felhúzni a gatyánkat, gyorsan be is
szereztem egy Kaszparov-könyvet.
Szóval, igencsak bele kell húzni, hogy tartsuk vele a
tempót. Néha olyan gondolatai, kérdései vannak, hogy hirtelen azt gondolom,
hogy velem egykorú………Aztán meg persze, néha a viselkedése- főleg az asztalnál………..
Szóval az a lányokét is alulmúlja. De hát igy szép az Élet.
Múltkorjában meg is jegyeztem neki, hogy úgy érzem, hogy
többet tud nálam, és igazából nincs is nagyon olyan terület ahol ne tudna nálam
több konkrétumot. Tehát azt javasoltam, hogy kérdezzen olyat, amit ő nem tud,
de én esetleg ismerem rá a választ. Erre mit mondott rém kioktatólag: „Anya, de
hát hogy kérdezzek tőled olyat, amit nem tudom, hogy tudok?” Nyilvánvaló,
telitalálat, kész lettem helyből....
(További folytatás a közeli jövőben, addig kitartás, és itt nézegethettek kukoricalabirintusos és persze halloweeni képeket is.... )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)