A játszótér projektről már írtam két bejegyzéssel ezelőtt itt, azóta a Bar Harbor Önkormányzata megfejelte az eddigieket még majdnem 9000 dolcsival, ami nem olyan sok, de több, mint a semmi.
Most három másik kezdeményezésről szeretnék nektek írni, melyekből sokat lehet szerintem tanulni.
Csütörtök délután mentünk Samuval az oviba a csajokért. Közben írtó erős szél fújt, azt hittem mindjárt minket is elrepít. Minket ugyan nem, de egy betonnehezékkel (!) kitámasztott táblát felkapott a szél s a katolikus templom mellől átrepítette az utca másik oldalára, még jó, hogy nem jött egy autó sem akkor. Mi fogtuk ezt a táblát és bevittük a templomba. Ott éppen vacsorához készülődtek a közösségi helységben és egy szimpi úr szólt, hogy ha visszafelé jövünk, akkor ugorjunk be enni. No, több se kellett gondolhatjátok az három igen torkos gyerekemnek, beugrottunk:)
Kiderült, hogy ez az illető (kiderült, hogy a helyi főiskola egyik tanára) minden héten megkapja a helyi szupermarket által kidobásnak ítélt élelmiszert. S ebből ő és barátai csütörtökönként leveseket főznek, illetve felkínálják a helyi közösségnek- ingyen. Recycling projektnek nevezik magukat viccesen. De voltaképpen számomra is megdöbbentő volt az a óriási mennyiségű áru, ami egyébként szemét lenne, ha nem fogyasztanák ily módon el. Szerintem nagyon jó ötlet, hiszen az áruk 95%-nak semmi baja.
A másik egy még viccesebb- és nagyon eszes- ötlet. Frock Swap a neve. Ezt minden tavasz elején megrendezik az egyik helyi tornastúdióban. Mindenkit szívesen várnak, de persze csajok jönnek. Belépő 10 dolcsi és a megunt, de szép állapotú ruháid. Ezeket szépen elhozod, szépen kiakasztod és utána te is válogathatsz a többiekéből. Nem vagyok én egy nagy ruhavásárló maca, dehát itt, ahol a legközelebbi bevásárlóközpont másfél óra autóval, és egy pár zokniért is be kell menned a szárazföldre, nagyon ki vagyok "éhezve" néhány új darabra, na. (Az asszonynép itt egyébként jórészt internetről, katalógusokból rendel ruhát egyébként.)
Szereztem is 4 pólót, egy pulcsit, egy nyári elegáns ruhát, egy sálat és egy farmerszoknyát:) Soha rosszabbat! Ja, azt még elfelejtettem emliteni, hogy ez nemcsak egy szokásos vásárlás volt, hisz a "Vevők" és "eladók" többségét ismeri az ember, cseveg velük és ráadásul, jóféle borok, sajtok, sütik, és egyéb csemegék marasztalják az embert. Az összegyűlt 10 dollárokból a helyi nőorvosi rendelő felújítására gyűjtenek egyébként.
Az utolsó, amiről még szeretnék egy pár jó szót ejteni a Common Good Soup Kitchen névre hallgat. Szigetünk átellenes, nem igazán felkapott, annál inkább szegényebb részén elhelyezkedő óceánparti motelben rendezik meg. Telente- értsd szezonon kivűl-, melynek végére itt mindenki legatyásodik és elege lesz a sötétből és a semmittevésből- csütörtök délben és szombatonként délután programokat szerveznek ide. Néhány dollár belépődíjért élő zenét hallgathatsz ( folktól bluesig, rocktól popig akármi), vagy egyéb szórakozásban (pl. tavaly bűvészshow is volt) lehet részed és közben önkiszolgálva meg is vacsorázhatsz. Ma este a főiskolások főztek, nemzetközi fogásokat- mindenki a saját ízeit. Bogi haverunk volt a főfelelős, úgyhogy finom gulyásleves is volt:) De más programok is vannak: pl. egészséges ételfőző tanfolyam.
A hely maga belülről eléggé lepattant, kb. mint egy napközis tábor menzája, de a hangulat klassz, és mindig van ismerős:) Arról nem is beszélve, hogy a kölykök nem zavaró tényezők, hanem elvárt vendégek és játékok is várják őket.) Szóval ez is egy remek ötlet, nemcsak a helyi alapanyagok, és a szegények egészséges táplálása miatt, hanem pompás közösségteremtő kezdeményezés.
Az itt töltött idő alatt - és ezt a fenti három kezdeményezés is alátámasztja- az emberek FELNŐTTEK. Nem gondolják azt, hogy Állam bácsi/önkormányzat majd megold dolgokat helyettük. (Egyébként lehet, hogy megold, csak beláthatatlan időn belül). A helyi adó kevés, még jó, hogy az oskolának jut, ez fontos is persze, mert ha jóhírű az általános suli akkor több ember költözik a környékre. Tehát nem sokat adóznak, hanem sokat adományoznak. És sokkal-de sokkal kezdeményezőkészebbek. Az ún. fundraising (kb. kalapozás egy jó ügyért) teljesen mindennapi jelenség, és sok non-profit cégnél külön részlegben szakértők foglalkoznak ezzel, abszolút nem esik le az aranygyűrű az ujjukról.
Szóval: van mit tanulni. Nem sajnálkozni, nem panaszkodni, hanem, ha bajod van, tenni a boldogulásodért. Ez csak egy piciny része ennek világnak, de sokat elárul.
Azt vettem észre, amikor Izraelben tanultam (ahol amerikaiak és izraeliek között is voltam), hogy a magyarok (lehet, hogy nem csak a magyarok) sajátosan sokat panaszkodó és keveset cselekvő népség.
VálaszTörlésHa egy amerikainak nem jó valami, megkeres egy csomó embert, akinek ugyanaz a problémája, azok támogatják, megoldják a problémát, segítenek egymáson és másokon, és még jól is érzik magukat. Ha egy izraelinek nem jó, akkor kikönyököli magának, ami neki jár, és a végén meg is kapja, mert a többiek is tudják, hogy ők is így cselekedtek volna. Ha egy magyarnak nem jó valami, akkor vagy panaszkodik, vagy ha mégis tesz valamit, akkor mindenki önzőnek és bunkónak tartja, akit csak a saját érdeke izgat.
No, csak a saját blogom nem nézem, kutyafáját neki:((( Nagyon igazad van Eszter, meg tudom erősíteni a megjegyzésed ennyi idő után. Itt kevésbé panaszkodósak az emberek, kevés az ún. tanult tehetetlen, Mo-n DUnát lehet velük rekeszteni........ A praktikus átlagamcsi fogja magát és intézkedni kezd, ha nem tetszik neki valami.
VálaszTörlés