S akkor most én is szeretném néhány mondatban leírni, hogy mi is történt január eleje óta velünk. Megpróbálom összeszedni, bár az időrend nem biztos, hogy tökéletes és persze a sorrendiség nem fejez ki semmilyen fontosságot:)
Január 3.án vittük a felülvizsgálatra Grétit, s aztán haza is jöttünk. Szerencsére azóta is rendben van a leány. Sőt újra jár táncórára. Cipő nélkül, mert azt viszont sikerült megint kinőnie:)
Utána következett legszebb leányaim ötödik születésnapja, amit jól megünnepeltünk persze. Azóta Lilla gyakorlatilag megtanult olvasni és írni hirtelen. Ja, és hármasával számolni, ez nem tudom miért fontos neki, de így van:)
Volt azután változás az ovi beosztásnál, kedd helyet szerdán járnak azóta a csajok, hogy a szerdai úszásórájuknál személyesen NE lehessek jelen, ugyanis ez utóbbi tény igencsak elősegitette a hableányok vízi szárnyalását:) Voltak ugyanis a jelenlétemből fakadó hisztik, melyeket amellett, hogy nehezen viseltem, és hátráltatta az oktatást is.
Aztán volt egy jó hónapon keresztül egy hólyagszerűség (ciszta?) az ínyemen. Mivel nem múlt el, ezért fogdokihoz fordultam. Ő ezt egyszerűen-gyakorlatilag bejelentés nélkül fogta és kivágta- eléggé ledöbbentem. Majd két hét alatt ez meggyógyult, utána fogröntgen hegyek igyekeztek és következő héten hétfőn jön a java: bölcsességfog kihúzása. Nem kicsit remegek.
Aztán volt még TuBisváti lakoma is, mint évek óta, növényültetéssel egybekötve, nagyon élvezik a gyerekek.
Osztán következett ugye pár hét még az úszómesterség gyakorlati foglalkozásaiból. Aztán sikerült végre a vizsgám- fú ennek gyötrelmeibe most nem megyek bele, legyen elég annyi, hogy három héten keresztül szinte minden nap voltam úszni- és Life Guard vagyok, sőt dolgozgatok is ( ez heti pár órát jelent).
Volt még korcsolyázás gyakorlás is, amig engedte az idő az itteni tavakon. Azóta azonban gyakorlatilag tavasz van, se sí, se hó:) Igy aztán az év eleji szánkózásoknak is hirtelen vége szakadt a gyerkőcök nagy bánatára.
Sokat gondolkoztam, hogy mi legyen ezévben a gyerekek szülinapi bulijával. Tavaly ugyanis kicsit belefáradtam a végére. Valami egyszerűbben kivitelezhetőt szerettem volna, lehet, hogy gyarlóság ez, de igy van. Jó lett volna, ha a három gyerek együtt ünnepel, ugyanakkor hogyan védjem ki az ajándékhegyeket? (Ha Sami barátját meghivjuk, akkor ne kelljen a másik két ünnepeltnek is ajeszt hoznia). Közben kapóra jött egy nemes kezdeményezés. Városunk játszótere igencsak elavult, s egymás után szerelik le belőle a játékokat. Tavaly ősszel létrejött egy civil kezdeményezés, hogy felújitsuk a játszóteret. Kiderült, hogy a város is támogatná az ötletet, de kell hozzá egy alapösszeg. Egy építész apuka megtervezte, egy buzgó anyuka pedig felkarolta az egészet, itt a FB oldala . Lehet adományozni- több módon is. Ha tavasszal uj virágokra vágysz, egy netes virágmagküldő szolgálattól rendelve támogathatod a játszóteret. Van a szigetünkön egy huszonéves testvérhármas, aki vérprofi bábszinházasok, Frog Mountain Puppeteers a nevük. Ők február 11-én ingyen előadást adtak, csakhogy a játszótér ügyét támogassák. No, én meg erre a bábszinházra vettem 25 jegyet, s meghívtuk a gyerekek barátait, klassz volt, itt egy kis hangulat ízelítőül. Utána pedig egy közeli kávézóban folytattuk az estét komoly tortahegyekkel, remekül sikerült.
Múlt héten pedig megint eljött a Valentin nap. Szerintem ez direkt a szülők elleni fondorlat itten. Az összes gyerekem összes osztálytársának kellett lapot küldeni. Annyit mondok, hogy hatvanig számoltam. Arról nem beszélek, hogy az óvodát támogatandó sütivásárra is sütöttem két tálca süteményt.
Szerencsére Samu a saját lapjait. megírta, boritékait megcímezte. Lilla felirta a neveket szépen, megfontoltan.
Grétikének én irtam meg az összeset, de a tavalyhoz képest nagy haladás, hogy az összeset aláírta. Kérdem Grétitől, hogy mit írjak. Diktálta-diktálta, s szinte az összeshez még odaíratta: I love you! Kérdezem tőle, hogy ő mindenkit szeret? Válasza igy hangzott: "Anya, én mindenkit szeretek, még azokat az embereket is, akiket nem ismerek.::)))))) Lefordultam a székről:)
Múlt héten ezután következett Lilla-nap, melyet azért nem lehetett feledni, mert Lillus két hónapja azt kérdezgeti mikor lesz. S tudom persze, hogy ez fontos is. Hát persze, hogy kell neki egy olyan nap, ami csak az övé. Amikor ő mondhatja meg a tutit. És persze a legfontosabb: ő választhatja meg este, hogy melyik mesét nézzék. Ezen ugyanis vérre menő harc szokott folyni:)).
E hét kedden pedig Sami igazi szülinapja volt idehaza, ez is szépen rendben telt, csak a torta lett kicsit ügyefogyott, mint életem eddigi összes tortakölteménye. De legalább erre is igaz volt, mint a régi Chokito reklámra, ha emlékeztek: "Ronda, de finom." Az meg különösen jólesett, mikor Samu azt mondta, hogy neki ez a torta ízlett a legjobban, mert én sütöttem. (Lehet, hogy csak kezd a gyerek civilizálódni, formálódni a felnőttek ízléséhez, de egye fene, akkor is jólesett.)
A héten megint iskolai szünet volt, így mentünk Természettudományi Kiállításra, madársétára, úszni, Indián Múzeumba, esti pizsamás meseórára a helyi könyvtárba, még egy úszómesteri helyettesítés is belefért, jól elfáradtam a végére........És most szombat van, és az egyik helyi vendéglő-pubba egy ismerős anyuka énekelte a talpalávalót, hát elmentünk. Jót mulattunk:) Lilla interpretációja: "Ez klassz buli volt Anyu, mint egy igazi bál!" Most negyed 10 és még Pinokkiót néznek, de sebaj, én is megyek nézni!
Jó éjszakát,
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése