Nemsokára hét éve lesz annak, hogy megszülettél, hihetetlen…. Egy teljesen új időszámítás kezdődött akkor el. Életem legboldogabb korszakát köszönhetem Neked. Hiszen bármennyire is kialvatlan voltam az első hónapjaidban, a világ legbüszkébb anyukájává tettél.
Igaz, akkor csak akkorka voltál, mint egy tulipán, most meg…….
Tudod, sokszor aggódtam érted, mikor lázas voltál, vagy sokat lármáztál. De hihetetlen volt nemcsak az én, de mások számára is: „Ez a gyerek mindig nevet?”. Majdnem így volt:)
Akkor is volt némi szorongattató érzésem, mikor az ikerhúgaid születtek és te még csak épp, hogy 22 hónapos voltál. Azt hiszem, hogy nagyon sokat köszönhetünk a drága nagyszüleidnek, hogy ez az időszak gond nélkül telt el.
Kissé meglepődtem, mikor kétévesen felfedezted a betűk világát. A TESCO „T” betűje miattad fut azóta „kalapácsbetű” néven a családban.
Mikor óvodába kerültél, az első napok egyikén kibetűzted az óvoda szót, no akkor azért már tényleg felkaptam a fejem. Fú, kicsit bizarr érzés fogott el. Megpróbálom neked ezt megfogalmazni, de azt hiszem, csak akkor fogod igazán megérteni, ha neked is születik majd gyereked.
Úgy veszem észre, hogy egymás gyerekeiről a szülők korlátozott információkkal „szeretnek” rendelkezni. A kisgyerekes anyukák/apukák/nagyszülők ugyanis hajlamosak kizárólag a gyerekeik világában élni, s ez azt is jelenti, hogy folyamatosan képesek csak ezen egy témát újra és újra végigrágni, és büszkélkedni a legtriviálisabb dologgal is. Nemcsak annak nehéz ez, akinek nincs gyereke, vagy élete más korszakát éli. Hanem például annak is, akinek gondjai vannak a gyerekével, és ezért inkább hallgat-meghallgat, magában szomorkodik. Mert, ha túl sok dicséretet hallunk más gyerekéről, tudat alatt akkor is összehasonlítjuk a mienkkel, na. Ez egy tipikus emberi-szülői magatartás.
A fentiek miatt ekkor fogott el az az érzés először, hogy igazából büszke vagyok rád, és szűk családi körben hangoztatni is merem, de. Egyrészt másokat nem szeretnék elvarázsolni ezzel, nem szeretném, ha titokban irigyelnének, vagy utálnának téged emiatt. Másrészt azt se szeretném, ha te magadat csupán a veled született hihetetlen agyszerkezeted miatt túlzottan különlegesnek (= a többi gyerektől eltérőnek), vagy többnek gondolnád.
Nem telt bele egy év s megtudtam, hogy jövünk Amerikába, hú! No, és ekkor rám szakadt még egy érzés: minden szülőség óriási felelősség, de (szerintem) tehetséges gyerek szülőjének lenni még inkább az, főleg, ha az nem fog igazán közösségbe járni.
Jó irányba terelgetlek-e? Észreveszem-e, hogy melyik életkorban mire van leginkább szükséged? Képes vagyok- e arra, hogy ebben az eltérő nyelvi környezetben is segítsem a beilleszkedésed? Mikor kell szigorral kevernem az angyali türelmet- ahogy jó gyerekorvosunk mondani szokta.
Szóval, összefoglalva, nemcsak közelgő szülinapod miatt ragadtam magamhoz a billentyűzetet Drága Hercegem, hanem, mert ez a műfaj ilyen: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek!” Igen, rettenetesen büszke vagyok Rád!!!
Néhány hónappal ezelőtt az ESL (English as a Second Language) tanárod hívott be egy kis beszélgetésre. Azt mondta, hogy számára a megtiszteltetés, hogy téged taníthat. Ó!!! Ja, és hogy te szoktad őt tanítani az állatvilág és a dinoszauruszok világának rejtelmeire:).
Aztán, tavaly év végén az osztályfőnőköddel volt fogadó órai beszélgetésem. Mesélte, hogy az átlag felett teljesítesz, és hogy a tavalyi évi szereplésed alapján veled külön foglalkozik hetente egy órát, hogy jobban szárnyalhass. Főleg az olvasást és a számolást nevezte meg, mint erősségedet. Mindkettőben a korosztályod 96 %-nál jobban teljesítesz bizonyos felmérések szerint. Mrs. McKay 48 éve tanít, és sokszor volt dolga nem anyanyelvi diákokkal, de azt mondta, hogy egészen különleges, hogy mindkét nyelven hihetetlenül fejlődsz, sőt fordítasz. (Ott és akkor nem említette azt az eleinte furcsának tűnő kérését, hogy szüntessem be az uzsonnádhoz kapott viccek iskolába küldését. Elmesélte ugyanis később, hogy a magyar vicceket Te snack-szünetben fennhangon felolvasod az osztálytársaidnak angolul, majd ebédszünetben a többi osztályoknak is…..:))
Két hete viszont egy különleges levelet kaptunk az iskoládtól. Abban kérték szülői beleegyezésünket, hogy egy külön- tehetséges gyerekekre szakososodott- tanár foglalkozhasson veled, mert kb. harmadikos színvonalon olvasol. Angolul. Természetesen „megengedtük” és kíváncsian várom a fejleményeket.
Az előzőek ellenére is meg tudsz azért lepni Kicsi Fiam. Mikor múltkorjában egy naprendszerrel foglalkozó wikipedia linket elolvasván elkezdtél utánamenni néhány adatnak a wiki-n például. Már Ausztrália keletkezésénél tartottál, mikor elkaptalak. Alig hétévesen.
Vagy mikor tegnap megláttam, hogy egy régebben kapott, otthontanuló gyerekeknek való munkafüzet gyakorlatait oldod meg. Egyáltalán nem foglalkoztatott téged, hogy az 4. osztályosoknak szólt.
Külön öröm számomra, ahogy a zenében haladsz. Azért írattalak be zongorázni, mert úgy tudom, hogy a zenei nevelés mellett a korai zenetanulás fejleszti az agy egyéb területeit is. Amellett, hogy látom, kezded a hangszert megszeretni, apránként haladva látom a fejlődést is! Múlt héten meg is örökítettem, ahogy kottából játszol, mindkét kezedet használod (helyesen) és hozzá énekelsz! Ezt sose gondoltam volna tavaly tavasszal, mikor az egy-egy ujjadat is nehezen helyezted el a méreteidhez képest óriási zongorán.
Bár nem olyan iramban, mint régen, mikor sok időd volt rá, de most is rajzolsz, és csodás, részletgazdag motivumaidhoz rendszerint élénk, vibráló színeket használsz, ez is nagyon tetszik.
És mindezek mellett lehetnél egy tunnyadt, fakó könyvkukac. De nem! Imádsz mozogni, úszol , mint a fickándozó halacska és újabban nagyon érdekel a kosárlabdázás is. Abszolút nem zavar ebben az az apró tény, hogy még az elsősök között is igen alacsonynak számítasz! Igaz, gyerekméretű kosárba, de beletalálsz!!!!
Szóval büszke vagyok rád, nagyon! És néha azért elfog a szorongás, hogy ugye vannak-lesznek barátaid? Hogy be tudsz-e majd illeszkedni a közösségekbe ennyi erénnyel. Sajnos, személyes példámból tudom, hogy a gyerektársadalom milyen hihetetlen kegyetlen tud lenni, és sokszor azt közösíti ki, aki – bármilyen- ártatlan szempontból is- kilóg. Szerencsére, látom, hogy van már jóbarátod, Walker haver, akivel igazán jól megértitek egymást, még ha sokszor versengtek is.
Számomra ugyanis a fent felsorolt képességeid fontosak ugyan, de mi az, ami igazán számít? Hát persze, hogy az, hogy boldog, kiegyensúlyozott emberke és Ember legyél. Minden reményem az, hogy így is lesz.
Mostanában néha úgy veszem észre, hogy hamarabb elfáradsz, és valahogy kevésbé tudsz pihenni, lazítani. Nem ritka, hogy a húgaiddal nem pusztán ordítasz, mint sakál, hanem bizony bevetsz néhány nem túl gavalléros testi bántalmazást is.Sokszor ok nélkül dühöngsz, sőt nemegyszer a mécses is eltörik hirtelen.
És ilyenkor eszembe jut, hogy hogy a viharba ne lennél fáradt, meg sokszor felpörgetett. Hiszen a hihetetlen kíváncsiságod ára, elfogyhatatlan tudásvágyad, energiád ára ez! Persze, hogy szeretnék neked segíteni, hogy megtanuld azt is, hogy néha nem kell semmit se tenni, csak lenni, feldolgozni azt, ami történt, csak bámulni a plafont. De legtöbbször csak annyit érek el, hogy gyorsan beduglak este az ágyba aludni. Van még mit tanulnom!
Köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy annyi mindenre rádöbbentettél már! Akár a komodói varánusz étkezési szokásairól, akár a Jupiter holdjainak számáról, akár a magyar nyelvtanról, akár bizonyos következetlen szülői viselkedésemről, akár a világra való tiszta rácsodálkozásról van szó.
Kívánom, hogy sok öröm érjen téged még vagy 113 évig!
Drága Nagy Sámuel Dénes,
Boldog Hetedik Születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése