13. Csavargás, kiszáradó ujj, cápafogsor

Most már megint irdatlan elmaradásban vagyok, már ami az események leírását követi. Igaz, ez a kora tavaszi időszak egyébként is események sorától hemzseg, győzze az ember magyarázni az aprónépnek.

Alig ér véget a Valentin napi őrület, Sami szülinapja után nemsoká' mindig eljön Purim, aztán Március 15, majd a híres Szt. Patrik nap, amit itt igen komolyan vesznek, főleg bulizás terén. És akkor nyakunkon is mindjárt mindkét Húsvét, a zsidó és a keresztény is. Purimkor bementünk a bangori zsinagógába, ahol még a rabbi is beöltözött- beduinnak, elég vicces volt. Természetesen mindkét lány Eszter királynőnek szeretett volna beöltözni, volt dolog elég:)

Március 15.-ére pedig egy napokon át tartó meló következett. Nyáron láttam egy amerikai zászlót, amit krepp-papírból készített csomócskákból ragasztottak össze. Gondoltam, megpróbálom elkészíteni a törpikkel a Kossuth címert így. Nem mondom, hogy a legszebb lett, de a miénk:)

Ezenközben beírattam öregedő leányaimat az oskolába, április 10-én lesz a szűrés (kb. iskolaérettségi vizsgálatszerű dolog). Fú, de komoly:)!!!


És akkor ráadásként múlt héten Lilla belázasodott, Sami csak úgy kissé hervasztottan, de láz nélkül viselt egy felső légutas hurutszerűséget. Aztán most kedden Gréti lázasodott be, és sajnos elég rondán köhög. Épp az imént mentem fel áttenni az ágyunkba és megint köhögéscsillapítót adni neki.

S még ha ez nem lenne elég, intézem Sami ügyeit- ld. később, a repülőjegyeinket és az itteni adózásunkat. 

Közben rájöttem, hogy a melóm sincs jó hatással a blogírásra. Sok téma jár az agyamban, főleg egy-egy hosszabb műszak alatt, sokszor le is firkantom őket, a tenyeremre, vagy fecnikre, mert ugye mást mit tehet egy úszómester ha igazából mindig a jónépet kéne pásztáznia? Dehát időm megirni itthon: nulla.

Közben az időjárás megörvendeztetett minket, tavaly ilyenkor még méternyi hó volt, tegnap pedig, 25 C, hétágra sütött a nap. Alig lehet elhinni, hogy három hete pénteken még szánkóztunk a lurkókkal.

Az általános híradások után pedig következzen egy kis ízelítő a gyerekek házatájáról.

Lillus

Ez a drága tündérlány egyszerűen hihetetlen. Szülinapján ugye elkezdett betűzni, írni, szavakat olvasni. Ma észrevettem, hogy fogja a Pán Péter cimű gyerekkönyvet, s elkezdte olvasni!!!!!!!!!! Ez hihetetlen, közben mosogattam, Gréti nagy hangon zenét hallgatott, ő meg rendületlenül ült a kanapén, s kábé 3 mondat/per óra sebességgel, magának felolvasott.

Ja, és tegnap tájékoztatott engem, hogy a százkettő  egyenlő kétszer ötven meg kettő. Mondom, jól van, Aranyanyám, integrálást mikor kezded, kilencévesen jó lesz?

Ezekkel az intellektuális csúcsokkal magasra tör benne persze a büszkeség- ez is egyfajta versengés a két iker között. És ezzel együtt, döbbenetesen önálló a lány. Ő legtöbbször nem azért hisztizik, hogy segitsél neki, hanem azért, hogy hagyd, hadd csinálja maga, amilyen lassan, úgy, de ő, EGYEDÜL. Ennek a nagy önállóságnak vannak mellékhajtásai is persze.

(Kis kitérő: az utóbbi években gondot fordítottam arra, hogy a húgomra leginkább hasonlitó apróságomra, Grétire,  külön odafigyeljek egy nagyon fontos szempontból. Ez pedig a csavargás. Nagyon jól emlékszem arra, hogy bizony ebben az életkorban (4-6 év között) többször is előfordult, hogy Hugi rendesen lelépett valahová, s idegenek hozták vissza. Akkor ez nekem nagyon tetszett egyébként, menőnek tartottam. Szülőként viszont már egyáltalán nem tartanám annak. Ezért aztán Grétin mindig is jól rajtatartottam a szemem. Dehát persze, hogy nem vele lett a muri:))))

Lilluskám néhány nappal ezelőtt eltűnt az iskolai játszótérről. Ez azért is aggasztott rögvest az első perctől, ahogy nem találtam, mert nincs teljesen körülkerítve a kert, és végül is bárki feljöhet az autóútról. Naszóval, keresem, kutatom hátha elbújt vakcsúszdában, bokorban, satöbbi. A gyerek sehol. A többi szülő is észreveszi, s hát együtt keressük, kutatjuk, legalább tiz percig. A hátamról patakhegyben csurgott az izzadság.

És ekkor, kb. jó száz méterre a játszótértől, Lillus előbukkan a tornacsarnok ajtójában, elbűvölő mosollyal orcáján. Odaszaladok hozzá, azt se tudom, megölelgessem, vagy leteremtsem. Közli: "Anya, csak elmentem pisilni a vécére." No, ezt nem hiszem el. Egy büdös kukkot nem szólt róla. Hááááááát, azért jól elmagyaráztam neki, hogy majd a szívrohamot hozta rám.......

Az egyetlen haláli poén dolog az volt közben, hogy Gréti kolléga a mászóka legmagasabb pontján trónolt, míg kerestük Lillát, s folyamatosan, kb. szásszor üvöltötte teli torokból: "Lilla, ez már nem vicces!"

Gréti

Mostanában többet voltam a világ egyik -közmegállapodás szerint is - legcukibb gyerekével, sajnos a láz miatt. Dumaláda nénit tényleg receptre kéne felírni, tőle még a legsavanyúbb Jóska is felvidulna.

Egy kis szösszenet a hétről. Egyik nap a verandát kezdtük takaritani, s megkértem a lyányaimat, hogy válogassák át a cipőiket, mindegyiket próbálják fel, hogy jó-e és tegyék kupacokba. Néhány perc múlva kinézek: Lillus lelkesen próbálgat.  Grétikém meg áll, és - minő meglepetés- szopja az ujját. Fú, mondom: "Hátte, mért nem segitesz, Kismókus?" Erre a válasz: "Anya, dehát kiszárad, ha nem szopom!" Na, most ekkor próbáld meg megőrizni fegyelmező zordon anyai arcszerkezetedet. Nekem nem sikerült, mondhatom:)

Mostanában rákapott az éneklésre. Gyakorlatilag egy-kétszeri hallás után dallamot, szöveget nagyon jól meg tud jegyezni. Akár Omega számról (Fekete pillangó), akár amerikai slágerről (Dream a little dream of me), akár magyar nótáról van szó (Esik eső, Tavaszi szél). A táncos kedvéről már írtam régebben, egyszerűen benne van a bugi ebben a gyerekben, na:)

És emellett a rajzai. Annyit mondok, hogy annyi lendület van bennük, hogy az hihetetlen. Fogja a tollát, ceruzáját és egyetlen vonallal penderít akármit. De tényleg, MINDENT le tud rajzolni. Mint egy kicsi karikaturista:)

Samu Vitéz

Őt most a végére hagytam, sokat jár a fejemben, hogyan tudnék neki segíteni. Ugyanis az utóbbi időben- kb. két hónapja- szokatlan dolgokat észleltünk nála. Eddig is irtó kemény elvárásai voltak önmagával szemben a kislegénynek, s volt olyan, hogyha nem sikerült neki valami, hát akkor gyorsan eltört a mécses.

Mostanában azonban ez a bizonyos mécses igen gyakran törik el. Mondjuk naponta, és ehhez hozzájárul, valamilyen felszíni feszültség, nyugtalanság. Keveset alszik, korán ébred. Egyébként is sápatag ilyentájt, de most még karikásabb az a gyönyörű szeme.

Tudom-tudom, hogy ez egy ilyen életkor, s tanulmányaimból is emlékszem, hogy bizony a figyelemzavar, hiperaktivitás is ilyenkor kezd jelentkezni.  S ráadásul Sami irtó érzékeny gyerek, ezt mutatja például az a kis nyírfadarabra írt levélke, amit Laci papának írt mult hétvégén, mikor megtudta, hogy nagyon megfázott.

A fentiek még nem ütnék ki teljesen a biztosítékot, de az sajnos igen, hogy sokszor a mérgét a húgain tölti ki. Magyarul: üt-vág, teljesen ok nélkül, csak a saját tehetetlensége okán. Ezt ugye többször tisztáztuk már vele, hogy ez nem megy így a mi családunkban, de sajnos sokszor ismétli.  (Érdekes, hogy pirinyóként nem tette ezt....)

Átmentem a szomszédunkhoz, aki fejlesztőként dolgozik a szomszédos városka általános sulijában, ő mondott egy-két tanácsot. Többek között, hogy bátran szóljak az osztályfőnökének. Ezt meg is tettem. Következő héten már beszervezte Saminak az iskolai tanácsadót, s remélhetőleg jövő héten kis kupaktanácsot tartunk, melynek tagjai: az osztályfőnök, a tanácsadó, Samu tehetségfejlesztő pedagógusa és én. Ez a hatékonyság és gyorsaság, amivel itt az ilyen ügyeket kezelik, mai napig megdöbbentő számomra.

Közben tegnap egy új dolog történt, amire már hónapok óta vár az Érintett. Be kell látni, hogy Sami későn érő gyerek, már, ami a testi dolgokat illeti. Az első foga majd egyévesen jött ki, későn kezdett járni, lassan nő, stb. Ő az egyetlen gyerek az osztályban, akinek még nem esett ki foga. Gondolhatjátok, hogy várja már, mint Messiást.

Vacsora közben arra panaszkodott, hogy fáj a foga. Mondom neki, hogy jöjjön a fényre, hadd nézzem meg. S találjátok ki, mit láttam? Képzeljétek, most egyszerre 22 foga van a fiúnak, mert az alsó őrlői mögött egy második sorban kijöttek a csipkés kis maradó fogai, tisztára mint a cápáknak! De a tejfogak meg sem moccannak, úgy állnak mint a cövek. Ilyet életemben nem láttam még, komolyan. Remélem, hogy nem kell kihúzni.

S a végére egy kis vicces dolog Róla. Mióta megnéztük a Tintin filmet (Spielberg új mozija, nagyon ajánlom:))), Samu rákapott a régi-régi Tintin képregényekre. Múlt hétvégén, mikor családunk összes tagja a jó kis délutáni szunyát élvezte, Samu 149 (!!!) oldalt olvasott el az egyikből. Közben elől csavargathatta a haját, mert a végére totál úgy nézett ki, mint a főszereplő Tintin:)

Tulajdonképpen tényleg hasonlít:)
No, le a kalappal, ha idáig eljutottál kedves Olvasó. Be is fejezem, jóccakát!
E.