Lehet, hogy most valamiféle évösszefoglalót kéne irnom, de az most nem fog menni. Nem vagyok annyira összeszedett ugyanis, mert eltérően a szokásostól, mi ma déli 12-kor kezdtünk pezsgőzni:)
Igy inkább a csodálatos gyerekeimről irok. Lehet, hogy gáz, hogy ilyen jelzőt használok velük kapcsolatban, s valószinűleg egyáltalán nem menő. Dehát annyira büszke vagyok rájuk, na.
Először is kezdjük Gréta művésznővel.
Már nem számolom, hogy hány kiló és hány centi, de igérem, hogy a szülinapjára való tekintettel utánanézek a kérdéskörnek. Annyi bizonyos, hogy étvággyal nincsen gond, és a két évvel idősebb bátyja tavalyi ruhái cipői jók rá. Szerencsére nem annyira válogatós e téren, sőt büszke Samu pulcsijaira.
AZ utóbbi időben nem volt éppen egy matyóhímzés a hangulata, nem tudom ezzel más anyuka hogy van, de én elég sokszor fonogattam be a szemöldökömet egy-egy köztéri ordibálhatnékja után.
Próbálok vele persze minél türelmesebb és empatikusabb lenni, hiszen nem semmi azért, hogy hány, talán nem életveszélyes, ám annál bosszantóbb dolog történik vele. Ez volt az eddigi harmadik műtétje, altatása rövidke élete alatt, negyedszeri kórházi beavatkozása.
S mivel a három gyerek közül talán ő az, aki érzelmeit nem vagy nem mindig képes szavakkal kifejezni, ugyanakkor annyi indulati töltet van benne, mint egy óriási puskaporos hordóban, segiteni kell neki ezt lecsapolni néha..... Most például megbeszéltük, hogy kap egy méreg-babát, akit lehet majd nyúzni. Persze-persze sokat segit neki is a rengeteg rajzolás, és a szeptember óta gyakorolt gyerektánc is.
Azt is érzem nála, hogy mióta november elején megvolt ez a műtét, kissé visszaesett lelkileg egy korábbi fázisba. Nagyon sokszor csügg rajtam és Gáboron is. Minden lehetőséget megragad, hogy kettesben lehessen velünk, mellénküljön vagy aludjon. Ennek sokszor persze a tesóin való átgázolás az eszköze. Persze-persze ez is természetes. Csak hát a mindennapokban olyan nehéz ezt okosan és szívvel segiteni. Remélem hogy a lába gyógyulása segiteni fog ebben is.....
Mert egyébként meg annyira jófej és édes és tehetséges.
Példák:
- Gréti megkapja élete első rágógumiját, rágja-rágja egypár percig, oszt megszólal:
"No, most mindenki bekaphatja!" Döltem persze a nevetéstől.
- Mostanában saját szótár kell hozzá. A holnapot ugy hivja: másik nap, a tegnapot pedig egyik nap. Szerencsére ezt mi már tudjuk, de hangosan lehet derülni minden este, mikor megkérdezi: " S a másik napon lesz ovi?" (csak kétszer járnak egy héten.)
- Játszótéren voltunk ma, amikor elkezd angolul énekelni és táncolni, miközben Lillát löki a hintán (!). Kérdezem tőle, hogy az oviban tanulta-e, mert nagyon szép a dallama. Azt mondta, hogy nem, hanem akkor találta ki. És tényleg, mert nem tudta felidézni:) Hihetetlenül muzikális egyébként, olyan fenékriszálásokat tud nyomni zenére, hogy a riói táncosok is tudnának tőle tanulni:)
Lilluskám a drága
Nyár óta szerintem ő fejlődött most legtöbbet. Az oviban ő is elkezdett angolul mondatokban beszélni és ez segiti abban, hogy jobban tudjon barátkozni is. Ez valószinűleg kell is neki, mert ő az, aki sokszor kacsintgat kifelé a szoros ikertestvérségből.
Már körülbelül egy éve le tudja irni a nevét, de most ujabb lépések jöttek. Elkezdett betűzni, tehát tudsz neki diktálni szavakat és ő leirja, ha segitesz betűzni. A családtagok nevét is leirja, szépen, türelmesen. Sőt, vannak olyan szavak, amiket ki is tud olvasni.
Egyébként is nagyon értelmes, igen szeret például számolni, ez már nyáron is feltűnő volt. Most Hanukakor többször is trendelliztünk, s bizony már ezt hármasban tudtuk tenni, mert Samu mellett már Lillára is lehet számitani. ( A pörgetésben persze Gréti is segitett, de a játék szabályai- mint más szabályok is- eléggé hidegen hagyták).
Nagyon jól megy neki az úszás, az oktató elmondása szerint ő már le is vette róla az un. buborékot, ami fenntartja a gyerekeket a vizen:) És láthatóan élvezi a dolgot, legalább annyira mint Samu!
Ami a legjobban tetszik nekem, hogy nagyon aktiv a háztartási dolgokban, tehát láthatóan szeret rendet, tisztaságot tartani maga körül. Ezt mondják a genetikában recesszivitásnak- se apja, sem én nem vagyunk e téren igazán iránymutatóak ugyanis. Dehát éljenek a nagyanyai gének mindkét oldalról! Az energia nem vész el, csak átalakul- vagy átöröklődik!!!
Az elmúlt évhez képest az is változás, hogy jóval kevesebbet hisztizik. Tényleg ugy látom, hogy nem lehet egyféleképpen viszonyulni minden gyerekhez, mert mindenkinek más igényei vannak. Ezt most azért emlitem, mert gondolhatjátok, hogy most Gréti sokkal több odafigyelés igényel. És - persze ebben lehet, hogy empátia is van a részéről- Lilla erre teljesen jól reagál. Őneki sokszor elég egy kis simogatás, mosoly.
Sámuel Vitéz
Továbbfolytatja pályáját a nagyfiúk útján. Nála a tavalyi tanévet láttam sorsdöntőnek, főleg az önállósodás terén. Eladdig olyasmi, hogy Samu úszásórája vagy zeneórája alatt Anya ügyet intéz, elpárolog, majd visszajön a csemetéért- no ilyen nem fordulhatott elő. Szerencsére ez most már nem is ügy. Valószinűleg Anya már nem annyira menő ilyen helyzetekben, és ez igy is van rendjén:)
Persze-persze a fejem-szivem, mellkasom dagad a büszkeségtől, amikor bizonyitványt kapunk róla ( osztályzatok nincsenek, csak besorolások, olyasmi mint egy halálprofi teljestményértékelés egy multicégnél). A mult tanévben már foglalkozott vele egy külön ESL tanár ( English as a Second Language), szeptembertől pedig az osztályfönőke foglalkozik vele heti egyszer teljesen külön,, mondván, hogy gyorsabban fejlődik az átlagnál.
Mrs. McKay szerint olvasás-irás (angol!!) terén a kortársainak 99%-nál, a matekban 97%-nál jobb. Igy ő elkezdett neki harmadikos feladatokat adni. Mi ebbe szerényen beleegyeztünk, hümmögünk és bólogatunk:) Ez a csodás tanitónő ( 49. tanévét tanitja most) azt is elmesélte, hogy különleges tapasztalat számára Samu kétnyelvűsége. Munkássága hossza és az itteni speciális viszonyok miatt sokszor volt már kétnyelvű tanitványa. Velük mindig az volt a tapasztlata, hogy az egyik lett a vezető nyelv az irásnál-olvasásnál. Samunál azonban mindkettő nyelv párhuzamosan fut, sőt a fiú komoly forditó tehetség- mit is mondtam a nagyanyai génekről?:))))))
Az pedig, hogy most már úszik, ficánkol, sőt a partról már be tud ugrani fejessel is (a trambulinról még nem:), hogy erős, ügyes és udvarias, az külön öröm számomra.
Ma közölte velem, hogy ő már nem annyira szeret mesét nézni, inkább olvas! Értitek???????????????? Még nincs is hétéves!
Sokszor persze seriffkedik, és kioszt néhány tanácsot, vagy bátyói pofont, de azt hiszem, hogy ebben sincsen semmi rendkivűli, fiúból van:)
No, mára ennyit, a pezsgő most már lassan elaltat engemet is.
Legyen Vidám az Új Évetek!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése