21. Evetke a háziállat és egyéb nyalánkságok:)

Anyum hősiesen birta az utat, bár állitása szerint a kölkök voltak az angyalok. Mindig is gondoltam róla, hogy néha emberfeletti energiakapacitása van, de azért a másfel órás frankfurti átszallast csak megspékelte egy tranzitból kirohanós testvérköszöntő puszival- persze ezt is a három purdéval futva. Eléggé tipikus,  belassulós nagymamás viselkedés, nem? 

Gáborral lementünk értk Bostonba, Tibi bácsiéknál aludtunk megint, akik extra vendégszeretőek voltak megint. Az egyetlen kellemetlenség csak a gyerekek jetlagjének és az én munkabeosztásomnak kibékithetetlen különbsége volt az első napokban- ők hajnal 5kor keltek, én meg ugye éjjel 11-ig dolgozom...

Mióta megjöttek legkülönbözőbb érdekes dolgokban vettünk részt. Anyu elviszi őket sokszor a kisvárosunk mesterséges Kis Tójához, én meg ha ráérek délelőtt akkor az általunk Piocás Tónak nevezett gyöngyszemhez látogatunk el. Jelenleg pióca nincs benne, viszont az ebihal/béka szaporulat elég jelentős ezen a nyáron. A gyerekek imádják ezt. Gréti legutóbb be sem ment lubickolni, két órán át ebihalakra vadászott a tűző napon halászhálóval. Megengedtem nekik, hogy egy -felettébb szerencsétlen példányt elhozzanak az udvarunkon álló gyerekmedencébe. Evetkének- mert igy nevezték el- tettek a medencébe nagy köveket, búvóhelyet, növényeket, kagylókat sőt esernyőt is- árnyékolónak. A legviccesebb az volt, mikor mindez elkészült és leültek mindhárman a medence széléhez, s Samu felolvasott Evetkének egy könyvből. Nagyon büszkék voltak életük első háziállatára! Én meg megszakadtam a röhögéstől, tényleg, muszáj volt lefotóznom..

Gábor szülinapjára sikerült életem legfinomabb csokitortáját megsütnöm, ajánlom mindenkinek szeretettel, nemhiába halálos csokitorta a neve!

Már hónapok óta megigértuk a kölköknek, hogy veszünk nekik egy igazi emeletes ágyat, s ott fog aludni majd minimum 2/3-uk, a jelenlegi matracos megoldás helyett. Nem mondom, hogy kevés ido telt el azonban mig utánanéztünk gyártóknak, a megfelelőt kiválasztottuk és megrendeltük. Sajnos csak a gyerekek megérkezése után szállitották ki, viszont igy az összeszerelés igazi nagyfius elfoglaltság lett főként Samu számára. Szerencsére itteni honfitársunk, Attila is megjelent kiválo szerszámokkal és remek szakértelemmel, s igy a fiucsapat egy-két óra alatt sitty-suttty osszerakta a csodás fehér emeletes ágyat. El nem tudtam volna képzelni, hogy s lapraszerelt deszkatörmelékbol ilyen pofás bútor lesz:)

Samu a saját haját növeszti, ebbe most nincsen beleszólás. Viszont a lanyok meggyőzhetőek voltak egy könnyű nyári frizu előnyeiről. Mondjuk ki az igazat: a múlt szerdai fodrászkodas óta Gréti még nem fésülködött. De szerencsére nem is nagyon kell:)

Hétfőn elkezdődött Samu első igazi nyári tábora. Tanárai javaslatára irattuk be a helyi főiskola "Summer Field Studies" programjára. Nem mondom, hogy nem izgult előtte a nagyfiú, de most már szivesen megy es sok érdekeset tanul (és tanit :)) az állatok világáról.

Az első tábori napon Anyuval és a lányokkal ertementünk gyalog. A városi rész elhagyásakor leszűkül a járda, megfogtam Gréti kezét, és megkértem erre a mögöttem haladó Lillust is, Anyuval kapcsolatban. 2 másodperc múlva hátranézek, hát Anyu is és Lilla is a földön, oldalra elesve....És sajnos egyikük sem mosolygott... Hirtelen azt se tudtam kihez kapjak először. Szerencse a pechben, hogy pont ahol elestek, még füves járda volt, ha pár méterrel előbb vagy később történik, kizuhantak volna a forgalmas kereszteződésbe. ... Bele se gondoljunk.... Anya a térde alatt ütötte meg magát, Lilla a csuklójára esett. Mivel ez utóbbi nem dagadt be, csak a hiszti volt nagy és fájlalta Lilla. Nem tudtam eldonteni, hogy kell-e hozzá orvos.

Végül másnap délelőtt azért látta orvos habcsuklóját. Azóta tudom,hogy a zöldgallytörés angolul is hasonlóképp fogalmazandó ( green stick fracture)... Be nem gipszeltek, hanem kapott egy kis csinos sínszerű valamit, amit le is lehet venni róla fürdéskor. Szerencsére:)

Nohát igy telnek a napjaink, mg szerencse, hogy nincs időnk unatkozni!

20. Mézeshetek újratöltve

Miben különbözött ezen majd’ három hét minden egyéb másik héttől?
Találd ki:

1. Volt, hogy csak reggel fél kilenckor keltünk - óh, minő lustaság!

2. Voltunk moziban, színházban, sőt nyolc év után táncolni is!
3. Szinte minden nap tudtam sportolni, sőt Gábort is rávettem egy párszor! Heti 3 futás, 1-2 úszás, 1-1-1 bringa, röpi és kirándulás is megvolt.

4. Lehetett éjszaka sokáig fennmaradni, nem törődni a holnappal/másnappal....:)

5. Szabadott roppant egészségtelen ételeket nassolni anélkül, hogy bizonyos kiskorúak ránkszóltak volna.

6. El tudtunk szabadulni egész napos bringaturára.

7. Az előbbi pont előfeltetelere is képes voltam: két esztendő után rendbehozattam az it vételezett kerékpáromat és elkezdtem használni!

8. Lehetett sokat dolgozni... Az uszodában 6 napot nyomtam, mig a szállodában 5 napot hetente. Előfordult hogy egy vasarnap 10-2ig az uszodában voltam, majd 3-11-ig a szállóban, s másnap reggel 8-11-ig ismét az uszodát vigyáztam........ Utána nem kellett engem altatni, mondhatom.

9. Lehetett napközben olvasgatni, rendet pakolászni, szabadon szerelmeskednií.:)

10. És főleg: lelkiismeretfurdalás nélkül csinálni a NAGY SEMMIT:)

Kérdés tehát, hogy ezt mi is tette lehetőve?

Hát persze, hogy a purdék vállalása. 

Hogy ezt pedig kik tették lehetőve?

Megmondom: akik bevállalták a rosszaság kölkeinket erre az időre Budapesten:) Tehát köszönet illeti szüleinket és tesóinkat és barátainkat! Puszik nektek sokszor!

19. Csalamádé

Visszaértem, s kavarognak bennem a hihetetlenül változatos emlékek. Pont mint a káposzta-, répa-, saláta- karalábé és egyéb csíkok hersenős tarkasága. Egy nappal többet voltam otthon, mint egy hónap, de annyi élmény ért, mint itt 11 hónapig sem. Megpróbálom összegyűjteni  - a természetesen a teljesség igénye nélkül- a legmegkapóbb pillnatokat, mintha egy montázsba ollóznám össze. S egyúttal szeretném megköszönni mindazoknak, akik ezeket a klassz pillanatokat lehetővé tették:)

- Régóta várt klassz beszélgetés Apával egy kis kávézóban a Szépművészeti Múzeummal szemben.

- Játszódélutánok évek óta nem látott - és folyamatosan gomba módra növekvő- unokatesókkal

- Egy délután a Kopaszi- Gáton, ahol végre működnek a csodajó kiülős helyek

- Beszélgetések Tesókámmal és Sógorpajtiva, Anyukámmal, Anyósommal és Após illetve'Pótapósommal'

- Elektromos biciklibérlés Malagában (Spanyolország)

- Egri Líceum tetején lévő Csillagvizsgálóban egy fehér asztalon az aktuális egri közlekedés szemrevételezése egy többévszázados Camera Obscura segítségével.
 
- Szombat reggelek a vidáman és ötletesen felújitott Károli Zsinagógában.

- Heti min. kétszeri 'csúszókázás' a Szent István Parkban - a játszótér többi része teljesen hidegen hagyta a gyerekeimet

- Találkozás és mókázás Budapesten A.-val és családjával, akiket innen Bar Harborból ismerünk:)

- Balatonfüredi mólón kishattyúk és rengeteg vizisikló nézegetése

- (K,B, G)Eszter, (B, K)Judit és (H, D)Andi  barátnőimmel való beszélgetések fonalának újbóli felvétele és családi gyarapodásaik megcsodálása

- A gyerekeik által megtervezett és előadott cirkuszi és színházi elóadások szemrevételezése Anyuék árnyékos kertjében (természetesen mindkettő a következő mondattal kezdődik Grétus szájából: "Hölgyeim és Uraim, kérjük a mobiltelefonjaikat kapcsolják ki!")

- Jóízű beszélgetések rég nem látott osztálytársakkal a 20. érettségi találkozón a gyönyörűen felújitott Szt. (Kaffka) Margit Gimnáziumban majd a Vakvarjú Étteremben.

- BE barátnőm  húzós jógaóráján való részvétel és izzadás:)

- Közeli találkozás életem első foltos szalamandrájával a Szalajka Patak völgyéban, Szilvásváradon

- Palatinus strand jótékony hűvöse a rekkenő kánikulában.

- Gyereklegeltetés a Gesztenyéskertben és a szuperül felújitott  MOM Központ játszóterén

- Villányi úti lakásunk lezárt szobájában lévő dolgaink jórészének lomtalanítása

- Múzeumok Éjszakáján az Aquincumi Múzeumban tárlatvezetés és játszóterezés Vikivel és családjával.

- Az "Ajtó" cimű film-kedvenc Szabó Magda regényem- megtekintése

- Visszatérés három év elteltével a még mindig tündéri a Szt. György Panzióba, Egerbe. 

- Rokontalálkozó alkalmával a nagy-nagynéni hegedűjátéka, melyet a gyerekeim éneklése kísért.

- A Mikve című darab a Pesti Színházban és utána vacsora a Kammermayer Károly téren - ez utóbbiról három éve álmodoztunk Gáborral

- Néhány nap eltöltése a Szent László Kórházban Grétivel. Kérdezhetitek miért irtam ide. 1. Kettesben voltam vele. 2. A szomszéd ágyon egy kisfiú feküdt- egy ikerpár fiatalabb tagja, akinek egy három évvel idősebb nővére is van. A családjuk ugyancsak az USÁban élt, már visszaköltöztek Magyarországra. A nagyszülők nevei közül  Magdi, Mari és Laci ugyancsak megtalálhatóak. A szülők Debrecenből származnak. Hát ennyi a véletlen????????????? 3. Summa Summárum,  szerencsére mindkét kisgyerek egyre jobban lett néhány nap elteltével. 

- A finom hazai illatok: pünkösdi rózsa, virágzó olajfa és hársfa, Bp. betonszaga a melegben:)

- A mindig hiányzó, jó magyar ízek: lecsó, kaukázusi kefír, karalábé, finom lekvárok, péksütik, Túró Rudi és az uj kedvenc, a Guru, töltött káposzta és

- végül de nem utojára a régi jó csalamádé! Róla fogalmam sem volt, hogy mennyire imádom, s milyen régen éreztem ízét......Amigcsaknem édesanyám paprikáskrumplija mellett ezt találtam, s Samuval rögvest befaltunk vagy félkilót ketten. Elképesztően finom volt és klassz emlékeket hozott fel.

Fú, most persze az van bennem, hogy mit is hagytam ki, biztos sokmindent. Főleg azon élményeket, ahol nem voltam ott, csak mondjuk Gábor, vagy csak a gyerekek- akik most éppen még Szarvason huncutkodnak a táborban. Mindenkinek mást adtak az otthon töltött napok. Rengeteg élmény vár feldolgozásra még, kicsit úgy érzem magam, hogy most feltöltődtek az akkumulátorok, és töltődés közben is annyi-de annyi minden történt, hogy csak kapkodtam és kapkodom a fejem........

Most majd lesz idő ülepedni, folytatom tovább ott, ahol májusban abbahagytam, délelőtt néhány órát az uszodában dolgozom aztán irány a szálloda 3-tól éjjel 11-ig. Drukkoljatok, hogy legyen lehetőségem  legalább a fényképeket elrendezgetni hamar:)

UI: Ha bárkinek vannak még fényképei. várom őket vagy linkjeiket szeretettel:)

18. Anyanap 2.

Tegnap volt a mamik napja, megkaptam én is a magamét:)
A művek magukért beszélnek............:) Gréti utolsó diktált mondatára különösen felhivnám a figyelmet:)

18. Anyanap

Nemrég három dolog tudatosult bennem.

Az első, hogy már csak egy hét van hátra, s végleg megváltoznak a hétköznapjaink. Mivel jövő hét végén már Magyarhonban leszünk, ha minden jól megy. S mivel a lyányok suliba mennek szeptembertől.

Nem lesznek már lusta reggelek, mikor a srácok elmennek, s mi hármasban elmosogatunk, eltesszük a dolgokat, elkészítjük az ebédet, s aztán felkerekedünk egy jó kis sétára. Nem lesznek napközbeni játékok, bolondozások, együtt elköltött ebédek. Nem lesznek már jó kis összebújások ebéd után, meseolvasással, egyik felemen Gréta Úrasszonnyal, másikon Lilla Hercegnővel, hogy mindkettőt ölelem. Nem lesznek félórányi hunyások, mikor hirtelen a saját tízperces szundim után döbbenve veszem észre, hogy mindkét oldalamon szuszog egy ötéves.

Szeptembertől kezdve ilyenek maximum hétvégén lehetnek sajnabajna. Most próbálom az utolsó laza napokat kiélvezni. (Ha otthon laknánk, és eddig rendesen mindennap ovisok lettek volna- fogalmam sem lett volna ezekről a mindennapi gyönyörökről...)

A második dolog ugyancsak az anyasággal kapcsolatos, csak éppen fordított helyzetből. Ahogy az ember lányából anya és asszony lesz, belekerül egyfajta mókuskerékbe ami különböző szerepeket vár el tőle. Szeretne egyrészt elég jó feleség lenni, akihez örömmel repül haza a férje este. Aztán elég jó anya is, akivel kellemesen tölt időt a gyereke. Szeretne ügyes háziasszony is lenni, akinek házában a finom kajaillat csak mérsékelt őskáosszal párosul. Ja, és emellett jó volna magával is foglalkoznia, hogy ne essen már ki az elég jó csaj szerepkörből sem, bizonyos szemenszedett szarkalábak és rusnya hájhurkák miatt. És ami engem illett jónéhány évig ezen szerepkörökből nem is igazán láttam ki.

És egyvalami szerep elkezdett hiányozni. Akkor kezdtem rádöbbenni mi ez, amikor egy barátunkhoz mentünk el húsvéti tojáskeresésre. Amig a felnőttek eldugták az erdőben a keresendő tojásokat, addig a tényleg jófej házisasszony elmesélte és a gyerekekkel szuper jelmezek segitségével el is játszatta Perszephoné s Demeter történetét. Perszephoné a "lányság" megtestesítője a görög mitológiában, aki az év harmadát az alvilágban tölti, de tavasszal eljön és virágba borulnak a mezők:)

Szóval rájöttem, hogy igenis hiányozhat az az ember lányának, hogy néha a fenti szerepekből kiszabaduljon és babusgassák, kiszolgálják, gondozzák....Mint egy kislányt. A lányság, mely magába foglalja a várakozást, az odaadást, a gondoskodás "megengedését", a segytségkérést és elfogadást, no hát ez nagyon hiányzik nekem..........Errefelé egy szép kifejezést is használnak erre: "Mothering the Mother". (Nem találok rá megfelelő kifejezést magyarul, talán mert ez egy nem túl divatos téma otthon? Húzni kell az igát, dolgozni keményen, de hogy valaki babusgassa a háztartási igavonót.........? Ki hallott már ilyet, mi...)

Mig otthon éltem megszoktam, hogy egyvalami biztos az életemben: nem múlik nap anélkül, hogy Anya fel ne hívna. Most meg.... Persze van skype, miegymás. De be kell valljam, alig várom már, hogy csak úgy elücsörögjek egy délelőtt a madárfüttyös Honfoglalás utcai lakás konyhájában vele egy esetleges ebédfőzés ürügyén. Csak úgy. Tenni a dolgunkat, megbeszélni a beszélendőket. Kettesben lenne Vele. Anyaillatot szívni magamba.

És itt jön mindjárt a harmadik felismerés. Tényleg ennyi idő és élettapasztalat kellett hozzá, hogy felfogjam.  Az Élet produkál párhuzamos sorsokat. Igaz, Anya a házasságkötése révén cserélt hazát, nem három gyerekkel, mint én. De egy teljesen új helyen kezdett számára új életet, barátok nélkül. Új munka, új lakás(ok), nagyváros, minden közeg új lehetett számára. S aztán érkeztünk mi a tesómmal, s gyakorlatilag Apán kivűl nem volt segítsége a gyerek és háztartás témakörben.

S aztán jöttek fekete felhők. Fiatalabb volt, mint én, mikor édesapja meghalt, máig emlékszem azokra a napokra. S mire mi egy picit nagyobbak lettünk, s talán könnyebb dolga lehetett volna, addigra a továbbra is országhatáron túl élő édesanyja került olyan egészségi állapotba, ami miatt élete végéig gondozásra szorult. Anya ekkor 38 éves volt. Pont, mint most én. Most kezdem felfogni azt, hogy mindez milyen nehéz lehetett, s ő mégis milyen acélosan tette-teszi mindig a dolgát.

És mostanra, mikor egy szakmailag is nagyon sikeres pálya csúcsán áll, és élvezhetné a nyugalmat és az unokákat- és most már tényleg kicsurogtak a könnyeim- naszóval mostanra meg mi húztunk el a rákba.

Remélem, nem bánod Anya, hogy "kiteregettem" a sorsod.  De most igy az Anyák napják (itt e hét végén lesz) táján különösen összeszorul a szívem, főként ha a közöttünk elterülő felfoghatatlan térbeli távolságra gondolok. Most hiányzik az, hogy az ember élőben is jól megölelgesse az anyukáját. Csak megköszönni tudom, amit eddig is tettél értünk, segítettél, jó példát mutattál.

Mert nélküled nem lehetnék egy kissé hebrencs és rendetlen, de alapvetően jószándékú anyatanonc:)

Bréking Nyúz 2.

Most elkezdett ujból idementeni. Lehet, hogy nem is bennem a hiba, hanem a picasa-ban...:))

https://picasaweb.google.com/107333467039374143228/2012Majus1

Bréking dö nyúz

Valami miatt ide kezdett menteni a Picasa, s nem tudom átállitani. De Ti megnézhetitek a legujabb képeket itten:

https://picasaweb.google.com/nagyvadasz5/2012_04_20

https://picasaweb.google.com/nagyvadasz5/2012_04_15