Igaz, hogy esik ez a nyavalyás hó még néha- mint. pl. tegnap a húsvéti tojáskeresős vendégségben, ahová meghívtak minket- de itt van megint, rendületlenül.
Végre-végre kinyílik a krókusz, hóvirág, aranyeső, tulipán- épp csak egy hónappal maradnak le megint a magyarországi növénytestvéreiktől.
Az elmúlt hetek összes szabadidejét a konyhában töltöttem, a peszachra való felkészüléssel. Tényleg sikerült mindent kisúrolni, kb. csütörtök estére. Lefeküdtem, és beütött a ménkű a fejembe, hogy a konyha okés, dehát az egész ház................Hú.
Szegény gyerekeimnek megmondtam, hogy akkor a péntek a takarításé ( a főzésen kívül ugye). És tényleg igy volt, képzeljétek! Annyira klassz, hogy már ilyen nagyok! Ők fent port töröltek, porszívóztak, én lent főztem. Kérdezték ugyan egypárszor. hogy akkor most ugye zsidó rabszolgák-e, de felvilágosítottam őket, hogy akkor lennének, ha ezt a munkát más házában végeznék. Azért én egy kicsit hajcsárnak éreztem magam:)
Sajnos, sem Illés Próféta sem az itteni cimbink nem tudott eljönni Széder estére, de azért jól sikerült. Végülis a lényegi mondandókat megbeszéltük, igaz, magyarul, hogy értsék a pulyák.
Szóval folyik az Élet. Samu alsó őrlői továbbra is úgy állnak, mint a cövek és a kishapsi ingerlékenységi szintje sem csökkent. Időközben volt egy tanár-szülő fogadóóra, ahol nemcsak az ofő, hanem az iskolapszichomókus és a tehetséges néni (t.gondozó) néni is részt vett. Néhány érdekes dologra fény villant. Mit, mondjak, az a legkevesebb, ha megemlítem, hogy nekünk szülőknek sem mindig könnyű az egyébként kiemelkedő intellektussal megáldott fiúnkkal megélni a hétköznapokat. S ez nem ritka az ilyen gyerekeknél. Tulajdonképpen pont, hogy ezek a "tünetek" jellemzőek ilyenkor. Pl. egy fiú kivételével nem barátkozik az osztályban, mert nem érdeklik azok a témák, amik a többieket. És valószinűleg az ő témái meg a többi gyereket nem érdeklik. Ezért sokszor magányosan olvasgat, mig a többiek játszanak. Most éppen a néniktől kapott könyvet olvasom. "Living with Intensity"- tetszik a címe, mert semleges, és haj de igaz:)
Visszatérve a tavaszra, az Élet újra beteszi lábát kis városunkba, nyílnak a vendéglők, leveszik a védőfalat a szökőkútakról, takarítják a boltokat, készítik elő a nyári üzemmódot. (Ezektől kicsit tartok is, mert nem tudom mikor hív be a szállodai fönőknőm melózni=értsd takarítani. Fú, most nincs kedvem, meg energiám, na.)
Készülünk nagyiramban hazafelé, a gyerekek komolyan számolják a napokat és a meglátogatandó látnivalókat. Vidámpark, Állatkert, Természettudományi Múzeum természetesen ezidén is a lista dobogós helyeim szerepelnek, balettóra a lányokat, a Planetárium Samut érdekelné. AMi biztos, hogy lefoglaltunk Egerbe három napra szállást egy nagyon kedves szálláson, ahol már jártunk kettesben Gáborral. Mi felnőttek csak szeretnénk egy kicsit lenni. Nem rohanni, nem pakolni egyfolytában, csak úgy lenni. Kis színház, mozi, baráti-rokoni együttlétek, remélem, hogy sikerül.
Most egy másik téma formálódik a fejemben, nemsokára jelentkezem. Addig is szuper hetet Nektek! És további szép Pészachot, akit illet:)
E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése