21. Evetke a háziállat és egyéb nyalánkságok:)

Anyum hősiesen birta az utat, bár állitása szerint a kölkök voltak az angyalok. Mindig is gondoltam róla, hogy néha emberfeletti energiakapacitása van, de azért a másfel órás frankfurti átszallast csak megspékelte egy tranzitból kirohanós testvérköszöntő puszival- persze ezt is a három purdéval futva. Eléggé tipikus,  belassulós nagymamás viselkedés, nem? 

Gáborral lementünk értk Bostonba, Tibi bácsiéknál aludtunk megint, akik extra vendégszeretőek voltak megint. Az egyetlen kellemetlenség csak a gyerekek jetlagjének és az én munkabeosztásomnak kibékithetetlen különbsége volt az első napokban- ők hajnal 5kor keltek, én meg ugye éjjel 11-ig dolgozom...

Mióta megjöttek legkülönbözőbb érdekes dolgokban vettünk részt. Anyu elviszi őket sokszor a kisvárosunk mesterséges Kis Tójához, én meg ha ráérek délelőtt akkor az általunk Piocás Tónak nevezett gyöngyszemhez látogatunk el. Jelenleg pióca nincs benne, viszont az ebihal/béka szaporulat elég jelentős ezen a nyáron. A gyerekek imádják ezt. Gréti legutóbb be sem ment lubickolni, két órán át ebihalakra vadászott a tűző napon halászhálóval. Megengedtem nekik, hogy egy -felettébb szerencsétlen példányt elhozzanak az udvarunkon álló gyerekmedencébe. Evetkének- mert igy nevezték el- tettek a medencébe nagy köveket, búvóhelyet, növényeket, kagylókat sőt esernyőt is- árnyékolónak. A legviccesebb az volt, mikor mindez elkészült és leültek mindhárman a medence széléhez, s Samu felolvasott Evetkének egy könyvből. Nagyon büszkék voltak életük első háziállatára! Én meg megszakadtam a röhögéstől, tényleg, muszáj volt lefotóznom..

Gábor szülinapjára sikerült életem legfinomabb csokitortáját megsütnöm, ajánlom mindenkinek szeretettel, nemhiába halálos csokitorta a neve!

Már hónapok óta megigértuk a kölköknek, hogy veszünk nekik egy igazi emeletes ágyat, s ott fog aludni majd minimum 2/3-uk, a jelenlegi matracos megoldás helyett. Nem mondom, hogy kevés ido telt el azonban mig utánanéztünk gyártóknak, a megfelelőt kiválasztottuk és megrendeltük. Sajnos csak a gyerekek megérkezése után szállitották ki, viszont igy az összeszerelés igazi nagyfius elfoglaltság lett főként Samu számára. Szerencsére itteni honfitársunk, Attila is megjelent kiválo szerszámokkal és remek szakértelemmel, s igy a fiucsapat egy-két óra alatt sitty-suttty osszerakta a csodás fehér emeletes ágyat. El nem tudtam volna képzelni, hogy s lapraszerelt deszkatörmelékbol ilyen pofás bútor lesz:)

Samu a saját haját növeszti, ebbe most nincsen beleszólás. Viszont a lanyok meggyőzhetőek voltak egy könnyű nyári frizu előnyeiről. Mondjuk ki az igazat: a múlt szerdai fodrászkodas óta Gréti még nem fésülködött. De szerencsére nem is nagyon kell:)

Hétfőn elkezdődött Samu első igazi nyári tábora. Tanárai javaslatára irattuk be a helyi főiskola "Summer Field Studies" programjára. Nem mondom, hogy nem izgult előtte a nagyfiú, de most már szivesen megy es sok érdekeset tanul (és tanit :)) az állatok világáról.

Az első tábori napon Anyuval és a lányokkal ertementünk gyalog. A városi rész elhagyásakor leszűkül a járda, megfogtam Gréti kezét, és megkértem erre a mögöttem haladó Lillust is, Anyuval kapcsolatban. 2 másodperc múlva hátranézek, hát Anyu is és Lilla is a földön, oldalra elesve....És sajnos egyikük sem mosolygott... Hirtelen azt se tudtam kihez kapjak először. Szerencse a pechben, hogy pont ahol elestek, még füves járda volt, ha pár méterrel előbb vagy később történik, kizuhantak volna a forgalmas kereszteződésbe. ... Bele se gondoljunk.... Anya a térde alatt ütötte meg magát, Lilla a csuklójára esett. Mivel ez utóbbi nem dagadt be, csak a hiszti volt nagy és fájlalta Lilla. Nem tudtam eldonteni, hogy kell-e hozzá orvos.

Végül másnap délelőtt azért látta orvos habcsuklóját. Azóta tudom,hogy a zöldgallytörés angolul is hasonlóképp fogalmazandó ( green stick fracture)... Be nem gipszeltek, hanem kapott egy kis csinos sínszerű valamit, amit le is lehet venni róla fürdéskor. Szerencsére:)

Nohát igy telnek a napjaink, mg szerencse, hogy nincs időnk unatkozni!

20. Mézeshetek újratöltve

Miben különbözött ezen majd’ három hét minden egyéb másik héttől?
Találd ki:

1. Volt, hogy csak reggel fél kilenckor keltünk - óh, minő lustaság!

2. Voltunk moziban, színházban, sőt nyolc év után táncolni is!
3. Szinte minden nap tudtam sportolni, sőt Gábort is rávettem egy párszor! Heti 3 futás, 1-2 úszás, 1-1-1 bringa, röpi és kirándulás is megvolt.

4. Lehetett éjszaka sokáig fennmaradni, nem törődni a holnappal/másnappal....:)

5. Szabadott roppant egészségtelen ételeket nassolni anélkül, hogy bizonyos kiskorúak ránkszóltak volna.

6. El tudtunk szabadulni egész napos bringaturára.

7. Az előbbi pont előfeltetelere is képes voltam: két esztendő után rendbehozattam az it vételezett kerékpáromat és elkezdtem használni!

8. Lehetett sokat dolgozni... Az uszodában 6 napot nyomtam, mig a szállodában 5 napot hetente. Előfordult hogy egy vasarnap 10-2ig az uszodában voltam, majd 3-11-ig a szállóban, s másnap reggel 8-11-ig ismét az uszodát vigyáztam........ Utána nem kellett engem altatni, mondhatom.

9. Lehetett napközben olvasgatni, rendet pakolászni, szabadon szerelmeskednií.:)

10. És főleg: lelkiismeretfurdalás nélkül csinálni a NAGY SEMMIT:)

Kérdés tehát, hogy ezt mi is tette lehetőve?

Hát persze, hogy a purdék vállalása. 

Hogy ezt pedig kik tették lehetőve?

Megmondom: akik bevállalták a rosszaság kölkeinket erre az időre Budapesten:) Tehát köszönet illeti szüleinket és tesóinkat és barátainkat! Puszik nektek sokszor!

19. Csalamádé

Visszaértem, s kavarognak bennem a hihetetlenül változatos emlékek. Pont mint a káposzta-, répa-, saláta- karalábé és egyéb csíkok hersenős tarkasága. Egy nappal többet voltam otthon, mint egy hónap, de annyi élmény ért, mint itt 11 hónapig sem. Megpróbálom összegyűjteni  - a természetesen a teljesség igénye nélkül- a legmegkapóbb pillnatokat, mintha egy montázsba ollóznám össze. S egyúttal szeretném megköszönni mindazoknak, akik ezeket a klassz pillanatokat lehetővé tették:)

- Régóta várt klassz beszélgetés Apával egy kis kávézóban a Szépművészeti Múzeummal szemben.

- Játszódélutánok évek óta nem látott - és folyamatosan gomba módra növekvő- unokatesókkal

- Egy délután a Kopaszi- Gáton, ahol végre működnek a csodajó kiülős helyek

- Beszélgetések Tesókámmal és Sógorpajtiva, Anyukámmal, Anyósommal és Após illetve'Pótapósommal'

- Elektromos biciklibérlés Malagában (Spanyolország)

- Egri Líceum tetején lévő Csillagvizsgálóban egy fehér asztalon az aktuális egri közlekedés szemrevételezése egy többévszázados Camera Obscura segítségével.
 
- Szombat reggelek a vidáman és ötletesen felújitott Károli Zsinagógában.

- Heti min. kétszeri 'csúszókázás' a Szent István Parkban - a játszótér többi része teljesen hidegen hagyta a gyerekeimet

- Találkozás és mókázás Budapesten A.-val és családjával, akiket innen Bar Harborból ismerünk:)

- Balatonfüredi mólón kishattyúk és rengeteg vizisikló nézegetése

- (K,B, G)Eszter, (B, K)Judit és (H, D)Andi  barátnőimmel való beszélgetések fonalának újbóli felvétele és családi gyarapodásaik megcsodálása

- A gyerekeik által megtervezett és előadott cirkuszi és színházi elóadások szemrevételezése Anyuék árnyékos kertjében (természetesen mindkettő a következő mondattal kezdődik Grétus szájából: "Hölgyeim és Uraim, kérjük a mobiltelefonjaikat kapcsolják ki!")

- Jóízű beszélgetések rég nem látott osztálytársakkal a 20. érettségi találkozón a gyönyörűen felújitott Szt. (Kaffka) Margit Gimnáziumban majd a Vakvarjú Étteremben.

- BE barátnőm  húzós jógaóráján való részvétel és izzadás:)

- Közeli találkozás életem első foltos szalamandrájával a Szalajka Patak völgyéban, Szilvásváradon

- Palatinus strand jótékony hűvöse a rekkenő kánikulában.

- Gyereklegeltetés a Gesztenyéskertben és a szuperül felújitott  MOM Központ játszóterén

- Villányi úti lakásunk lezárt szobájában lévő dolgaink jórészének lomtalanítása

- Múzeumok Éjszakáján az Aquincumi Múzeumban tárlatvezetés és játszóterezés Vikivel és családjával.

- Az "Ajtó" cimű film-kedvenc Szabó Magda regényem- megtekintése

- Visszatérés három év elteltével a még mindig tündéri a Szt. György Panzióba, Egerbe. 

- Rokontalálkozó alkalmával a nagy-nagynéni hegedűjátéka, melyet a gyerekeim éneklése kísért.

- A Mikve című darab a Pesti Színházban és utána vacsora a Kammermayer Károly téren - ez utóbbiról három éve álmodoztunk Gáborral

- Néhány nap eltöltése a Szent László Kórházban Grétivel. Kérdezhetitek miért irtam ide. 1. Kettesben voltam vele. 2. A szomszéd ágyon egy kisfiú feküdt- egy ikerpár fiatalabb tagja, akinek egy három évvel idősebb nővére is van. A családjuk ugyancsak az USÁban élt, már visszaköltöztek Magyarországra. A nagyszülők nevei közül  Magdi, Mari és Laci ugyancsak megtalálhatóak. A szülők Debrecenből származnak. Hát ennyi a véletlen????????????? 3. Summa Summárum,  szerencsére mindkét kisgyerek egyre jobban lett néhány nap elteltével. 

- A finom hazai illatok: pünkösdi rózsa, virágzó olajfa és hársfa, Bp. betonszaga a melegben:)

- A mindig hiányzó, jó magyar ízek: lecsó, kaukázusi kefír, karalábé, finom lekvárok, péksütik, Túró Rudi és az uj kedvenc, a Guru, töltött káposzta és

- végül de nem utojára a régi jó csalamádé! Róla fogalmam sem volt, hogy mennyire imádom, s milyen régen éreztem ízét......Amigcsaknem édesanyám paprikáskrumplija mellett ezt találtam, s Samuval rögvest befaltunk vagy félkilót ketten. Elképesztően finom volt és klassz emlékeket hozott fel.

Fú, most persze az van bennem, hogy mit is hagytam ki, biztos sokmindent. Főleg azon élményeket, ahol nem voltam ott, csak mondjuk Gábor, vagy csak a gyerekek- akik most éppen még Szarvason huncutkodnak a táborban. Mindenkinek mást adtak az otthon töltött napok. Rengeteg élmény vár feldolgozásra még, kicsit úgy érzem magam, hogy most feltöltődtek az akkumulátorok, és töltődés közben is annyi-de annyi minden történt, hogy csak kapkodtam és kapkodom a fejem........

Most majd lesz idő ülepedni, folytatom tovább ott, ahol májusban abbahagytam, délelőtt néhány órát az uszodában dolgozom aztán irány a szálloda 3-tól éjjel 11-ig. Drukkoljatok, hogy legyen lehetőségem  legalább a fényképeket elrendezgetni hamar:)

UI: Ha bárkinek vannak még fényképei. várom őket vagy linkjeiket szeretettel:)