Csodásan kezdődött az
Ujév, békével és harmóniával, ugyanakkor nem tudok
elvonatkoztatni attól, hogy a megfázások és a téli suliszünet
miatt nem tudtam foglalkozni az elmúlt évtől való búcsúval.
Pedig nekem 2014 a búcsú
éve volt. A sok-sok negativ esemény most nekem igy áll egésszé.
Annyi sok veszteség ért lelki értelemben, annyi sok embert
vesztettem-vesztettünk, hogy azt hiszem talán ugy foglalhatnám
össze, hogy nekem ez az év a naivitástól és a fiatalságomtól
való búcsú ideje volt.......
2014 igazából igy
visszatekintve nekem 2013 decemberében kezdődött, amikor Bacher
Iván meghalt. Tizenéves korom óta voltam rajongója. Politikai
nézeteitől függetlenül szerintem a mai kor Mikszáthja... Micsoda
gyüjteményem volt a Népszabi hátoldalán közölt
irásaiból....... A legjobban az fájt, hogy még milyen sokat
irhatott volna, és milyen klassz lett volna vele élőben is
találkozni.....
Közvetlen Bacher halála
után ment el egy itteni jó ismerősöm, Kirsten, hosszú évek
végigkinlódása után, 44 évesen.
Aztán elment Gabriel
Garcia Marquez, Phillip Seymour Hoffman, Paco Lucia, és a drága
Robin Williams is, itthagyták ezt a bolyongó sötét
világot.......Nelson Mandela, Jancsó Miklós és B.K.S Iyengar, a
hires jógi. Micsoda fantasztikus Emberek, igazi példaképek!
Ők a híresek, akikkel
nem volt személyes kapcsolatom. A legfájóbb azonban egy igaz
barát, egy igazi lélektestvér elvesztése. Edina itthagyta ezt a
világot május 25-én, s azóta is küzdök hiányával. Sokszor
gondolok rá, hogy vajon mit szólna egy-egy érvelésemhez,
döntésemhez, mi az a szin, forma, kép, gondoalt, mondat, amit ő
választana. Hiába van fent már az angyalok között, a szivemben
már elfoglalta az örök helyét. Lehet, önzés, de legjobban az
fájt, hogy aznap ment el, mikor szülinapjára szerettem volna
felköszönteni. Nem tudtam elbúcsúzni tőle...
Robin Williams nem az
egyetlen volt, aki öngyilkosságot követett el, egy itten közeli
ismerősünk 25 éves bátyja is ugyanezt tette, pont aznap, mikor
Edina elment.
Aztán itt volt julius, a
Paskál strand. Ahová, mikor megérkeztünk a medencékhez, már az
úszómester lélegeztette a kislányt, akit ki kellett menteni.
Hétéves volt és Grétinek hivták, mint később
megtudtam.Tragikus, borzalmas és szivszoritó volt látni ezt. S még
egy szóval jellemezném ezt a napot. Méltatlan. Ugyanis amellett,
hogy komoly szakmai hiba volt ez, s nagyon remélem, hogy utánajárnak
ki volt a felelőse, a strand személyzetének reakciója teljesen
amatőr volt. Nyilván nem lehet teljesen felkészülni egy ilyen
eseményre, de. A strand veszélyes üzem. Kell legyen baleseti
akcióterve. Megengedhetetlen, hogy a tragikus esemény után a tüző
napon órákig ott marad a holttest a gyászoló anyával, mindenki
szeme láttára. Az anya lelke nyilván máshol volt, s persze, hogy
voltak, akik nem akartak szemtanui lenni egy ilyen eseménynek, de.
Valahogy mintha ellopták volna az elköszönés méltóságát az
anyától, s ez nekem hónapokig tartó sebet okozott. Mint ahogy az
is, amikor a rendőrök egy szemetes zacskóban vitték el a
holttestet mindenki szeme láttára. Apró dolgok, kis odafigyelés
segitségével, az egész történés a maga tragikumával együtt
méltó és emberi maradt volna.......... Sose fogom azt a napot sem
elfeledni.
A következő nyári és
őszi hónapokban meg mintha felgyorsult volna a Kaszás jelenléte
a kortársaim körében. Edina után – általam személyesen nem
ismert, de az elektronikus média által ismert fiatal nők sétáltak
el a földi valóságból. Nagy szenvedések után, rákos
megbetegedések miatt. Pete Zsófia, Mittelholcz Dóra, Bártfai
Zsöme, Vizy Dorottya....... Tehetséges, okos, aktiv, csinos nők,
szépségük, fiatalságuk aranykorában. Igazságtalan, érthetetlen,
felfoghatatlan, tragikus. Nehezen tudok tőlük gondolatban
elszakadni.
Közben ősszel a mi kis
városunkban is lett egy súlyos állapotú mellrákos fiatal
anya, Rachel.......December 31-én pedig egy kis iskolatárs hároméves
húgánál diagnosztizáltak leukémiát.
A Facebook elterjedése
miatt pedig még inkább szívettépő egy-egy régen látott, de
kedvelt ismerős halála. Előző napokban még aktivan bejegyzett
gondolatokat a drága, csillámlóan okos László Klári, s utána
novemberben itthagyott minket.... A Facebookon való aktivitás
nyilván nem egyenlő az egészségességgel, csak valami fura,
révedő látszatát adja annak, hogy az illető valószinűleg
rendben van. Hát nem, kegyetlenül nem.
És hogy kerül ide a
végére a Fehér Szarvas? A környékünktől nem messze lévő
erdőben pár éve megtelepedett egy valószinőleg félig albinó
szarvas. Nagyon ritka példány volt, csodás nagy fehér foltokkal
és nemes aganccsal. Egy bizonyos helyen, ahová futni szoktunk
járni, lehetett vele találkozni főleg ősszel. Mindig egészen
misztikus élmény volt Őt látni. Most ősszel is felbukkant, a
helyi újság is közölt egy egész jóminőségű képet róla.
Pont aznap jelent meg az ujság, mikor egy óvatlan autós elütötte,
halálát okozva. Hiányozni fog nekem.
Ahogy mindenki hiányozni
fog, aki az elmúlt évben elment. Nem szántam szomorúnak ezt a bejegyzést, csak le szerettem volna irni, hogy minek voltam tanúja 2014-ben. A halál az élet része, nem az attól való félelem vezet engem most. Hanem, mivel bármely percben, bármelyikünkkel történhet akármi, a hozzáállásom változott, valahogy az Élet pici dolgai eltérő fényben ragyognak most. Addig kell keresni a kapcsolatot, adni a mindennapi szeretetet, amig lehet. Minden nap egy ajándék,
annak is aki egészséges, hát még annak is, aki nem. Áldassék a
nevük, akik elmentek,s legyen a Föld könnyű nekik. S legyen az Élet minden perce
áldás az ittmaradóknak.
