Samuval kezdem, mert nála valamilyen alapvető változásnak/fejlődésnek lehetünk éppen tanúi. Már nyáron is látszott ugyan, hogy sokkal önállóbb és nagyfiúsabb lett, mint előtte. Bátran elment egyedül bizonyos kisebb feladatokat elintézni, kilépett a látóteremből, majd újra visszajött, ha kellett, pl. a strandon. Ilyen dolgoktól akár még egy éve is igen ódzkodott. A hosszú haj, a gitár és gördeszka triásszal kezdődött a nyár, lassan el-elmaradtak e kellékek az őszre. A változás, amit az előző tanévhez képest látok nála, a következőkben foglalható össze.
Kevesebb szorongást, idegeskedést látok nála a
mindennapokban és több flegmaságot, komiszkodást, és betyárbecsületet. Sokszor
belegyintget nekem, ha nógatom: “Mindjárt anya!”, “Egy perc”, “Jójójó”,
“Jajajaja”. No ezek a válaszok mindegyike Samu nyelven ugyanazt jelentik:"Majd
ha fagy!". Teljesen belefeledkezik mondjuk egy TinTin képregénybe, vagy Sherlock
Holmes sztoriba, és kikapcsol. Volt ebből már néhány súrlódásunk, de én azt
mondom, hogy inkább nógatni kelljen egy különben kiegyensúlyozott gyereket,
mint vigasztalni és aggódni egy szorongó miatt. Az intellekutális örömök most kissé
háttérbe szorulnak. Nyár óta a foci lett a legnagyobb menő. Mostanáig a heti
edzések mellett szombat reggelenként meccsekre is járt. Ez most befejeződött és
a kosárszezon kezdődik, s azért könyörgött, hogy azért a heti egy foci
meglegyen. Hát legyen!
A tanárával azért mentem egyet beszélgetni, mert olyan érzésem támadt, hogy mintha
unatkozna egy kicsit a suliban és egy kissé el lustulna emiatt. Azóta a
néni ad neki egy-egy hosszabb lélegzetvételü házi feladatot is neki. (Nem
aprózza ám el a néni, az első így szólt:”Miért zárták be az Acadia National Parkot”, a
második:”Miért látjuk nappal is a holdat? A harmadik:”Milyen kulturális
különbségek vannak Magyarország és USA között?”..... Hát nem egyszerü az élet:)) Ezeken kivül nyugodtabb
délutánokon én is adok neki egy-egy feladatlapot magyar nyelvtanból
Szegénykémnek.
Érdekes, hogy néhány hete elkezdett újból
azokkal a játékokkal foglalkozni, amiket régebben szeretett, de éppen bimbózó kiváncsisága a mozdonyok, dinoszauruszok, a görög mitológia, a csillagászat vagy a térképek iránt éppen elnyomta a játszani vágyását. Így például a matchboxairól azt gondoltam, hogy már el is kéne ajándékoznunk, feléjük se nézett évek óta. Most megint játszik velük, tologatja, rajzolja, sorba rendezi őket, mint 3-4 évesen. Előkerült újból a Lego is, ami azért bajos kissé, mert már tele van rószaszin és lila pónilós elemekkel, ugyanis a lányok játszottak vele tavaly télen............Most már tényleg fel kell kissé újitani.... Pl. Star Wars elemekkel azt hiszem:)
A legnagyobb csoda viszont tegnap esett meg velünk. Ekkortól tényleg úgy érzem, hogy 1. új időszámitás kezdődött, 2. nem hiába tépem a szülői szám évek óta..:) Úgy történt, hogy szerda este Samu megint elég dühöske volt, és az ágybamenetel nem volt éppen zökkenőmentes, hm......... Csütörtökön négyesben újból ellátogattunk a szokásos közösségi vacsorára, ahol már rég voltunk. Egy hosszú asztalhoz készültünk leülni, ahol viszont csak három szék volt. A gyerekek letették a tányérjaikat, majd Samu kérés nélkül hozott nekem egy negyedik széket. Kajálás közben megkérdezte tőlem, hogy mit óhajtok inni, limonádét, teát, vagy vizet, majd nekem és a csajoknak is hozott!!! Ekkor már eléggé lehidaltam. Majd mikor a csajok leléptek valamiért odahajolt hozzám, s azt mondta tök komolyan: "Anya, bocsánatot kérek a tegnap esti viselkedésemért." Na ekkor azt hittem, hogy tényleg leesik a csillár. Szóban történt már, hogy bocsánatot kért, de sosem éreztem, hogy valóban megbánt valamit, most történt először....... Hihetetlen változás. szerintem.
Grétikémnek nagyon jót tett a Magyarországon töltött szünidő. Neki még óriási szüksége van a szabad játékra, apró rácsodálkozásokra és a délutáni alvásra is időnként, s ezekre ugye a suliban nem volt idő. Nyáron elkezdett érdeklődni a magyar betük és szavak iránt, és az olvasás iránt. Hollókőn voltunk, julius elején, amikor először olvasta ki a végvárak nevét feliratokon szótagolva. Szépen haladt előre saját magától. És aztán huss, visszajöttünk, és kezdődött a szeptember és az itteni suli. Új osztály, új tanár, és újból startolt a ledermedt Gréti. Az angol hangok kiejtése és a szavak nem kiejtés szerinti leírása óriási teljesítményszorongással járt nála. Egyébként is nehéz két ilyen intellektuális érdeklődésü tesó mellett, de a két nyelv/hangok/írásmód nem megfelelése még megnehezítette a dolgát. Szerencsére a suliban azonnal vették az adást, hogy fejlesztésre szorul. Szeptember eleje óta egy ún. "Reading Recovery" programban vesz részt, és a nap első óráját egy speciális tanárral tölti-egyedül. Óriási segítség ez, ugyanúgy, ahogy a külön angol is, ahová még ebben az évben mindkét lány jár hetente többször. Mindkét dolog ingyenes és az itteni suli szolgálatása. Fejlődése exponenciáis görbét közeliti szeptember óta!
Egyszerü konyveket hoz haza, amiből olvasnia kell és könnyü mondatokat összeraknia betükből és szavakból, mindkettő egyre gördülékenyebb. Önbizalma is rettentő sokat fejlődött ezáltal, ami szerintem a tanulási szorongás legyőzésében alapvető. Az elmúlt néhány hétben pedig azt vettem észre, hogy elkezdett magától is érdeklődni az olvasás iránt, mint Magyarországon tette pár hónapja. Persze most az angolra koncentrálunk, mert azt várom, hogy az szilárduljon meg, így a betüket angol hangokként olvassa ki még, de sebaj. Szerintem ez hasonló folyamat lesz, mint tavaly a számoknál.
Ami még újdonság nála, hogy önbizalomerősitőként, motivátorként és elképesztő érdeklődése elismeréseképpen beírattuk őt egy különleges helyre lovagolni. A helyi Willowind nevü farm arról híres, hogy tualjdonosa, David a terápiás lóoktatás szakértője, messziről hoznak hozzá visszamaradt, vagy tanuláis vagy egyéb zavaros gyerekeket lovagolni. Fantasztikus jó tanár, és Gréti nagyon élvezi a tanulást, kifejezetten ügyes benne. David szerint olyan, a tartása, mintha világ életében lovagolt volna - Gréti képzeletében bizonyosan igy is van ez:)
A napi 20-30 lovas rajz mellett Gréti kedvenc elfoglaltsága még az éneklés, hihetetlen helyzetekben fakad dalra, és tényleg kristálytisztán csend a jó kis, dögös mély hangja. Klassz csaj, na!
Lilluskámról is írok most. belső megfelelni akarása, szorgalma és kitartása hihetetlen nagyságú. Ráadásul ez párosul nála egyfajta intellektuális tevékenységvággyal, s igy e kettő nagyon szerencsés kombináció egy kis elsős (és a tanára) számára. Amikor hazajön a suliból, azonnal kérés nélkül oldja meg a nem könnyü és rá csak három napra beadandó házi feladatot! Egyszerüen élvezi, szereti csinálni, örül, hogy képes rá, mint Magdi nagyi a keresztrejtvényt vagy Mari nagyi a sudokut. A magyar nyelvü feladatfüzeteket végzi kifelé egymás után. Ennek fő oka pedig, hogy ő viszont mindkét nyelven szinte tökéletesen olva és ír elsős kora ellenére.
Ez a komoly megfelelésvágy és még sok esetben Gréti ösztönös érdeklődésének utánzása (lószeretet, rajzolás, stb.) azonban nem segíti abban, hogy rátaláljon, hogy mi is az, amit ő szeret, ő választ, ami az ő erőssége, az ő identitása. (Ez ugye már az ikerség miatt sem olyan könnyü egyébként...) Neki pont abban kell segíteni majd nagy odaadással szerintem, hogy a kérdéseinkre ne az általa elvártnak tekintett válasszal feleljen, hanem ki merje mondani azt, amit igazából gondol és érez.
A másik nehézsége még Lillusnak hogy Gréti és Samu erősen kőtödik egymás iránt. Sami és Gréti is aktív, cselekvő, szájtépő, hangos, raplis. Legalábbis otthon nem fél egyikük sem az akaratát érvényesíteni. Lilla lassabb, megfigyelőbb, aprólékosabb, tervezgetőbb, komolyabb, kitartóbb és sokkal lányosabb érdeklődésü karaktere néha ütközik velük. Nem néha, bocs. Gyakran..... Ebből elég sokszor vannak veszekedések, gyakran cikizik őt, kiközösítik, ő meg érthető módon szomorú, hogy nem játszanak vele. Érdekes módon viszont, talán pont emiatt is, ő könnyebben barátkozik kifelé, az osztálytársaival. Szóval itt is igaz Zoli Dédpapa mondása, hogy minden rosszban meg lehet találni a jót is... Neki otthon nehezebb- bár az is igaz, hogy sokkal jobban el tudja magát egyedül foglalni. Társaságban ő viszont ügyesebben megállja a helyét, mint Gréti.
Lillus elképesztően szépen úszik, már a gyors és a hátúszás is szinte tökéletes! És a balettet is folytatja, bár sokszor irigykedik Grétire a lovaglási lehetőség miatt. Értelmével felfogja, hogy miért is Gréti kapja ezt a lehetőséget, de érzelmileg ezt még nagy igazságtalanságnak érzi, amit minden egyes alkalom előtt magyarázni kell neki..... Titkos álmom, hogy ha egyszer lehetőségük adódik, akkor kipróbálhassa a szinkronúszást is, szerintem arra termett kecses, mégis erős és szivós alkata miatt.
Remélem, hamarosan lesz időm arra is, hogy egy kicsit a terveinkrők is írjak, most pedig behuppanok az ágyba....Jó éjszakát, vagyis reggelt Nektek!
