29. A Nyavalya

A Nyavalya érdekes dolgokra tanítja az ember lányát-fiát. Legelőszöris persze arra a bődületes banalitásra, hogy milyen nagy kincs, ha nincsen nyavalya. És hogy olyankor milyen hálátlan kutya is tud lenni az ember.
Aztán persze, hogy a nyavalya lefolyása közben- amikor szinte önkívületi állapotában sem aludni, sem enni, sem inni, sem olvasni, sem figyelni, sem pl. a fejét tartani hányás közben nem képes- hogy az Élet minden apró dolgáért hálásnak kell lennünk. Komolyan.

Pl. mikor az óriási viharban múlt szerdán, mikor először Gréti lett rosszul és közben éjszaka elment az áram:
Hála #1. Milyen jó, hogy nem látom a rókát.
Hála #2. Milyen jó, hogy nem előtte levő héten ment ki az áram, mert akkor a büdös szag mellett még meg is fagynánk minusz 20-30 fokban a fűtés hiánya miatt.
Hála #3. Milyen jó, hogy zsidók vagyunk s ezért mindig van otthon vagy 30 szombati gyertya.
Hála #4. Milyen jó, hogy nem száz évvel ezelőtt élünk, s így van mosógépünk sőt még szárítógépünk is a sok szennyeshez, amit az éjszaka produkált.

Aztán meg:
Hála #5. Milyen jó volt csütörtökön és pénteken együtt lenni kettesben Grétivel. Szó szerint nem tudom mikor lehettem vele kettesben utoljára ennyit. Három éve Pesten...? Egy tündérfalat. Pénteken, mikor már jobban volt, folyamatos csacsogásával tavasszá varázsolta a telet:)
Hála #6. Milyen jó, hogy a rókázás a vendégek elmenetele után jött rám. Ráadásul azóta szinte folyamatos ételundorom van, így most nemigen tudnék egy finom csirkapaprikást nokedlivel, uborkasalátával összeritttyenteni, mint azt szombat délután tettem.
Hála #7. Milyen jó, hogy nem vagyok egyedülálló anyuka, mint többen is körülöttem. Fogalmam sincs, hogy ők miként csinálják, amikor ennyire kivannak. Legnagyobb tiszteletem! Milyen jó, hogy van egy drága férjem, aki ellátja a gyerekeket, míg én konkrétan nem bírom a fejemet felemelni. (S ilyenkor tényleg tökmindegy, hogy tizkor van reggeli és büdöszoknihalmokon játszanak éppen kardozóst...:)
Hála #8. Milyen jó érzés rádöbbenni arra, mikor vasárnap éjjel én tartom Samu fejét a wc felett, hogy de jó, hogy nem egyszerre lettünk rosszul, mert nincsen elegendő fürdőszobánk...?
Hála #9. Újabb áldás a mosógépre hétfőn délelőtt 11-kor, mikor a 6. adagot teszem éppen belé.

S persze a durva dolgok után:
Hála #10. Milyen jó íze is tud lenni egy kocka sós vízben kifőtt krumplinak vagy 30 óra koplalás után.
Hála #11. Milyen öröm Samuval kettesben lenni. S látni aludni és rózsás arcocskával felébredni magam mellett!!!! (Évek óta nem láttam, mert mikor alszik, akkor én is azt szoktam tenni:)
Hála #12. Milyen öröm azt látni, hogy két délután alatt kiolvasta élete első magyar nyelvű könyvét, a Micimackót! Igaz, hogy nem egy fordulatos krimi, amiket angolul szokott olvasgatni, de akkor is:)

S nem akarom elkiabálni a 13.-at. De Gábor és Lillust még nem kapta el. Csak várjuk ki a végét. Hátha most szerencsés lesz a 13-as szám:)

S legutoljára:
Hála #14. S bár nem akarok patetikus lenni, de akkor az előzőek után, azt hiszem teljesen érthető, hogy áldott legyen minden egyes nap, amikor családom minden tagja egészséges. Ámen.