18. Anyanap 2.

Tegnap volt a mamik napja, megkaptam én is a magamét:)
A művek magukért beszélnek............:) Gréti utolsó diktált mondatára különösen felhivnám a figyelmet:)

18. Anyanap

Nemrég három dolog tudatosult bennem.

Az első, hogy már csak egy hét van hátra, s végleg megváltoznak a hétköznapjaink. Mivel jövő hét végén már Magyarhonban leszünk, ha minden jól megy. S mivel a lyányok suliba mennek szeptembertől.

Nem lesznek már lusta reggelek, mikor a srácok elmennek, s mi hármasban elmosogatunk, eltesszük a dolgokat, elkészítjük az ebédet, s aztán felkerekedünk egy jó kis sétára. Nem lesznek napközbeni játékok, bolondozások, együtt elköltött ebédek. Nem lesznek már jó kis összebújások ebéd után, meseolvasással, egyik felemen Gréta Úrasszonnyal, másikon Lilla Hercegnővel, hogy mindkettőt ölelem. Nem lesznek félórányi hunyások, mikor hirtelen a saját tízperces szundim után döbbenve veszem észre, hogy mindkét oldalamon szuszog egy ötéves.

Szeptembertől kezdve ilyenek maximum hétvégén lehetnek sajnabajna. Most próbálom az utolsó laza napokat kiélvezni. (Ha otthon laknánk, és eddig rendesen mindennap ovisok lettek volna- fogalmam sem lett volna ezekről a mindennapi gyönyörökről...)

A második dolog ugyancsak az anyasággal kapcsolatos, csak éppen fordított helyzetből. Ahogy az ember lányából anya és asszony lesz, belekerül egyfajta mókuskerékbe ami különböző szerepeket vár el tőle. Szeretne egyrészt elég jó feleség lenni, akihez örömmel repül haza a férje este. Aztán elég jó anya is, akivel kellemesen tölt időt a gyereke. Szeretne ügyes háziasszony is lenni, akinek házában a finom kajaillat csak mérsékelt őskáosszal párosul. Ja, és emellett jó volna magával is foglalkoznia, hogy ne essen már ki az elég jó csaj szerepkörből sem, bizonyos szemenszedett szarkalábak és rusnya hájhurkák miatt. És ami engem illett jónéhány évig ezen szerepkörökből nem is igazán láttam ki.

És egyvalami szerep elkezdett hiányozni. Akkor kezdtem rádöbbenni mi ez, amikor egy barátunkhoz mentünk el húsvéti tojáskeresésre. Amig a felnőttek eldugták az erdőben a keresendő tojásokat, addig a tényleg jófej házisasszony elmesélte és a gyerekekkel szuper jelmezek segitségével el is játszatta Perszephoné s Demeter történetét. Perszephoné a "lányság" megtestesítője a görög mitológiában, aki az év harmadát az alvilágban tölti, de tavasszal eljön és virágba borulnak a mezők:)

Szóval rájöttem, hogy igenis hiányozhat az az ember lányának, hogy néha a fenti szerepekből kiszabaduljon és babusgassák, kiszolgálják, gondozzák....Mint egy kislányt. A lányság, mely magába foglalja a várakozást, az odaadást, a gondoskodás "megengedését", a segytségkérést és elfogadást, no hát ez nagyon hiányzik nekem..........Errefelé egy szép kifejezést is használnak erre: "Mothering the Mother". (Nem találok rá megfelelő kifejezést magyarul, talán mert ez egy nem túl divatos téma otthon? Húzni kell az igát, dolgozni keményen, de hogy valaki babusgassa a háztartási igavonót.........? Ki hallott már ilyet, mi...)

Mig otthon éltem megszoktam, hogy egyvalami biztos az életemben: nem múlik nap anélkül, hogy Anya fel ne hívna. Most meg.... Persze van skype, miegymás. De be kell valljam, alig várom már, hogy csak úgy elücsörögjek egy délelőtt a madárfüttyös Honfoglalás utcai lakás konyhájában vele egy esetleges ebédfőzés ürügyén. Csak úgy. Tenni a dolgunkat, megbeszélni a beszélendőket. Kettesben lenne Vele. Anyaillatot szívni magamba.

És itt jön mindjárt a harmadik felismerés. Tényleg ennyi idő és élettapasztalat kellett hozzá, hogy felfogjam.  Az Élet produkál párhuzamos sorsokat. Igaz, Anya a házasságkötése révén cserélt hazát, nem három gyerekkel, mint én. De egy teljesen új helyen kezdett számára új életet, barátok nélkül. Új munka, új lakás(ok), nagyváros, minden közeg új lehetett számára. S aztán érkeztünk mi a tesómmal, s gyakorlatilag Apán kivűl nem volt segítsége a gyerek és háztartás témakörben.

S aztán jöttek fekete felhők. Fiatalabb volt, mint én, mikor édesapja meghalt, máig emlékszem azokra a napokra. S mire mi egy picit nagyobbak lettünk, s talán könnyebb dolga lehetett volna, addigra a továbbra is országhatáron túl élő édesanyja került olyan egészségi állapotba, ami miatt élete végéig gondozásra szorult. Anya ekkor 38 éves volt. Pont, mint most én. Most kezdem felfogni azt, hogy mindez milyen nehéz lehetett, s ő mégis milyen acélosan tette-teszi mindig a dolgát.

És mostanra, mikor egy szakmailag is nagyon sikeres pálya csúcsán áll, és élvezhetné a nyugalmat és az unokákat- és most már tényleg kicsurogtak a könnyeim- naszóval mostanra meg mi húztunk el a rákba.

Remélem, nem bánod Anya, hogy "kiteregettem" a sorsod.  De most igy az Anyák napják (itt e hét végén lesz) táján különösen összeszorul a szívem, főként ha a közöttünk elterülő felfoghatatlan térbeli távolságra gondolok. Most hiányzik az, hogy az ember élőben is jól megölelgesse az anyukáját. Csak megköszönni tudom, amit eddig is tettél értünk, segítettél, jó példát mutattál.

Mert nélküled nem lehetnék egy kissé hebrencs és rendetlen, de alapvetően jószándékú anyatanonc:)

Bréking Nyúz 2.

Most elkezdett ujból idementeni. Lehet, hogy nem is bennem a hiba, hanem a picasa-ban...:))

https://picasaweb.google.com/107333467039374143228/2012Majus1